Kövesdi Mónika: „Nem, te nem törlöd el a mi emlékünket”. A tatai zsidó temető (Tata, 2004)

sírboltjainak látványából mégis kiolvasható, miként módosul az eredetileg alázattal megformált, egyszerű sírkő funkciója: a sírjel, sírkő síremlékké válik, amelynek ki kell fejeznie az elhunyt emberi kvalitásait, társadalmi rangját is. Mindez párhuzamos azzal a folyamattal, amelynek során a zsidóság beépült a mezőváros életébe, és polgárjogot nyert annak mesteremberei, kereskedői, orvosai között. A temetőben a sajátosan zsidó hagyományt leginkább a szövegek, feliratok formulái és a képi szimbólumok őrzik, valamint a temető egészének megjelenése, amely a temetőlátogatás és a kegyelet eltérő szokásaival magyarázható. A zsidó temetőkben nem volt divat a sírok beültetése és gondozása, hiszen alapvetően más volt az élők viszonya az elhunytakhoz. A temető képét az egymás mellett sűrűn elhelyezett sírkövek sora, szabályos rendje határozza meg. A kövek anyaga jobbára a kor jellegzetes díszítőköve, a régi épületekről és a különböző felekezetek temetőinek sírköveiről ismert tatai vörös mészkő, amely az őstenger megkövesedett üledékét őrzi. A legszembetűnőbb különbség a keresztény temetőkhöz képest a sírkert érintetlen jellege, amely annak köszönhető, hogy nem számolták fel a régi sírokat. „Átvizsgáltam a tatai zsidó temetőt" - írja Goldberger Izidor. A tudós rabbi a korai sírkövek feliratait, mint történeti forrásokat dolgozta fel, és részletesen közzétette egy tanulmányban, majd röviden összefoglalta az eredményeket A tatatóvárosi zsidóság története c. munkájában, 1938-ban. Eszerint 1740-ben nyitották meg a temetőt, s temették ide Jákob ben Jáélt, majd 1743-ban Cirl asszonyt (családi neve Auspitz), akinek nikolsburgi származása is fel van tüntetve sírkövén. 1747-ben állították Muskata asszony síremlékét, aki Leipnikből került ide, és Sára asszonyét, aki Dobitschauból származik. E sírfeliratok azt bizonyítják, hogy a zsidó népesség Cseh- és Morvaországból vándorolt ide a 18. század első felében. A régi sírkövek között találta meg Goldberger a leipniki származású József ben Sámuel Kohn síremlékét, aki kiváló Talmud-tudós volt, s ő ajándékozta azokat a tóradíszeket, amelyek 1929-ig megvoltak a tatai zsinagógában. József ben Sámuel Kohn írta azt a tatarozási kérelmet is az 10