Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A paleobotanikai gyűjtemény (Fatuska János előadása)

A paleobotanikai gyűjtemény A tatai múzeum más vidéki múzeumoktól eltérően, országos jelentőségű paleobotanikai gyűjteménnyel rendelkezik. A megyén kívüli anyagot is magába foglaló gyűjteményt Skoflek István hozta létre. A gyűjteményről szóló beszámolót Hably Lilla és Kisné Cseh Julianna készítették el. Tisztelt ünneplő közönség! Hölgyeim és Uraim! A Kuny Domokos Múzeumnak a Piarista Gyűjtemény - Tatai Múzeum 90 éves alapítása alkalmából rendezett megemlékezése nem lenne teljes, ha nem ejtenénk szót a természettudományi gyűjteményről, Skoflek István Állami Díjas kutató-tanár gyűjteményalapító munkásságáról. Tata környéke bővelkedik ugyan természettudományi értékekben, ahhoz azonban, hogy ezek az értékek múzeumba kerülve kulturális örökségünk részévé váljanak, szakértő szemekre és kezekre van szükség! A tatai travertino (mésztufa) előfordulások, Vértesszőlős közelsége, a közeli jura (földtörténeti középkor szakasza, 195-140 millió év) feltárások a Gerecsében, mind arra ösztönzik a természettudományok iránt fogékony kutatót, hogy mind többet megismerjen az e kőzetekben rejlő információkból, mind jobban tudja értelmezni évmilliók üzenetét. Skoflek István kezdetben nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint Komárom megye őslénytani értékeinek feltárását és gyűjtését. Ennek során nemcsak a már ismert lelőhelyekről gyűjtött, pl. Tatáról, Vértesszőlősről, hanem számos új lelőhelyet fedezett fel. Ennek köszönhetően az eocéntől (a földtörténet újkorának idősebb szakasza, 65-40 millió év) az oligocénen (a földtörténet újkorának következő szakasza, 40-25 millió év) át a pleisztocénig (a földtörténet újkorának utolsó szakasza) számos őslénytani lelőhelyet tárt fel, és gyűjtött be. Legnagyobb gyűjteménye az egykor élt növényekből maradt ránk a Kuny Domokos Múzeumban, azonban quarter csiga és gerinces gyűjteménye is kiemelkedő volt. Ezek jórésze a Magyar Állami Földtani Intézetbe, Krolopp Endre illetve Kordos László szakemberekhez került. A pleisztocén kor tudományos kutatása aztán jóval túlvitte a megye határain Skoflek Istvánt. Gyűjtésének másik fő területe az édesvízi mészkő őslénytani anyaga lett, méghozzá az egész ország területéről, sőt esetenként, a határon túlról; pl. a Felvidéken is gyűjtött. A földtani értékek mellett az élővilág értékeit is gyűjtötte, amelynek azonban némi korlátot szabott a tárolási lehetőség, valamint az élő anyag konzerválási nehézségei. Mindezek ellenére jelentős bryológiai (moha) gyűjteményt hozott létre. 43