Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A paleobotanikai gyűjtemény (Fatuska János előadása)

A múzeumban a mai napig megtalálható, a múzeum tulajdonát képző, egyik legértékesebb és legnagyobb gyűjtemény kétség kívül az őslénytani. Ezen belül a vértesszőlősi anyag örvend a legnagyobb ismertségnek régészeti, antropológiai vonatkozásai miatt. Az előember - népszerű nevén Samu - lelőhelye környékén az édesvízi mészkő igen gazdag flórát is magában rejt. Ezek alapján rekonstruálni lehetett az előember környezetében lévő flórát és vegetációt, mindezekből pedig az egykori klimatikus viszonyokat. A régészeti szempontból is fontos, ma már védett hely tudományos dokumentációs anyaga egyedül itt, a Kuny Domokos Múzeumban található. Ennek alapján készült a Kretzoi Miklós és T. Dobosi Viola szerkesztésében megjelent Vértesszőlős monográfia növénytani fejezete. A zömében levéllenyomatokból álló, páratlanul gazdag anyag közel 2000 ősnövényt tartalmaz. A levéllenyomatok mellett azonban termések ill. fenyőtobozok is előkerültek. A zömében mérsékelt klímaigényű fajok mellett melegebb éghajlati igényű fajokat is kimutattak a flórából, ami minden bizonnyal a hévforrás közelségének tudható be. Tűlevelűekből és lombos fajokból álló, dús erdős vegetáció képe bontakozik ki előttünk a mészkőbe zárt maradványok tanulmányozása során. Az erdők gazdag cserjeszintje mellett a gyepszintből is maradt ránk néhány fosszilia (ősmaradvány), mindenekelőtt páfrányok, amelyek a nedves, csapadékos éghajlatot támasztják alá. A vértesszőlősin kívül olyan számos pleisztocén lelet talált elhelyezést a tatai múzeumban, amelyeket felsorolni is sok. Közülük a Budai-várhegyet, Egert, Monosbélt, Süttőt emeljük ki. Tudományos szempontból nem kevésbé fontosak, csak talán kevésbé ismertek azok a leletek, amelyek Komárom megye eocén és oligocén rétegeiből kerültek elő. Ezek a fossziliák 30-50 millió évvel ezelőtti korok flóráját reprezentálják, s mint ilyenek, alkalmasak nem csupán az egykori vegetáció rekonstruálására, hanem a több millió évvel ezelőtti szárazföldi környezet- és klíma jellemzésére is. A pleisztocén gyűjtemények mellett az oligocén korú ősnövénytani gyűjtemény a legjelentősebb. Komárom megye több pontjáról történtek gyűjtések, amelyek kora felső oligocén, azaz egerien. A leletek jelentőségét növeli, hogy tudományos feldolgozásuk és publikálásuk is megtörtént. Ennek nyomán több külföldi szakember is felkereste már a múzeumot, hogy megtekinthesse a gyűjteményt. A flórák feldolgozása révén paleotrópusi elemekből álló, subtrópusi klímaigényű flóra rajzolódik ki a felső oligocénben, vagyis egerienben. A zonális (övezeti) vegetáció maradványaként értelmezhető fossziliákból jól lehetett rekonstruálni a többszintű, szubtrópusi erdőt, amelyben a többszintű lombkorona mellett a cserjeszint, gyepszint, és a csak trópusi- szubtrópusi erdőkre jellemző liánszint is kimutatható volt. A babérfélék uralkodó mennyisége, és a paleotrópusi elemek magas részvételi aránya kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az egerien zonális vegetációt szubtrópusi erdő alkotta. A fosszilis együttesben ugyanakkor fellelhetjük egy ártéri és egy mocsári vegetáció tagjait. Ez utóbbiban kiemelkedő szerepet játszott a Taxodium (mocsárciprus), amely ma a floridai mocsarak fő alkotóeleme. Ennek ismeretében könnyen 44