Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A helytörténeti gyűjtemény

Rédey-hagyaték került a múzeumba. Már 1973-ban tárgyaltak a Lenhardt-hagyaték megszerzéséről és 1974-ben az anyag egy része már az állandó kiállításban is látható volt. A tatai lótenyésztés és -versenyzés történetének feldolgozásában megkerülhetetlen Stranszky-hagyaték iratanyagának rendezése és jegyzékbe foglalása is ekkor történt meg. Bíró Endre vásárolta meg Révhelyi Elemér és Lenhardt György hagyatékát is. Másrészt, Bíró Endre tevékenységétől elválaszthatatlan a vár kiállításainak megrendezése, s a múzeumszervező munka mellett, a forgatókönyvek, beleértve természetesen a helytörténeti kiállításokét is, megírása. A múzeum első állandó kiállítását 1956-57-ben tekinthették meg az érdeklődők. A várban rendezendő új tárlat megnyitását célzó előkészítő munkák 1962ben indultak meg. Ennek során történt meg a Tata helytörténeti ábrázolásai közt jelentős helyet betöltő alkotás, a Háry Gyula festette Tatai anziksz című kép tanúsága szerint is az udvarbíró ház tornáca sarokoszlopaként beépített római kori, ún. 12 istenalakos oszlop kiemelése. A várban 7 termet parkettáztak a kiállítások befogadására. Az akkor már másfél éve zárva tartó épületben a májusi Múzeumi Világnapra és június folyamán, 6 időszaki kiállítás nyílt az emeleti termekben. így például a múzeum várostörténeti gyűjteményéből tatai várábrázolásokat mutattak be, az esztergomi múzeumtól hajózástörténeti anyagot kölcsönöztek, s fogadták a Propaganda Iroda A magyar munkásmozgalom története című vándorkiállítását. A cél az volt, hogy „az állandó kiállítás megnyitásáig a hosszú zárva tartással ne szakadjunk el a látogatóktól és ébren tartsuk az érdeklődêst.

,, Mindezen munkák mellett, a múzeum igazgatója már 1961-ben elkészítette az állandó kiállítása vázlatit, s 1963. január 7-én sor került a forgatókönyvet véglegesítő tárgyalásra. Az ekkor született szakmai döntés szerint, kronologikus felépítésű kiállítás készült, amelyben „azokat a gyűjteményrészeket emeljük ki, amelyek Tatára, illetve Komárom megyére jellemzőek. " A forgatókönyvet író Bíró Endre 5 tematikus egységet különített el, ezek a következőek voltak: Tata története a 18. században A tatai kerámiaműhely a 18-19. században Mikoviny Sámuel élete és munkássága A tatai céhek története a 18-19. században Komárom megye története a 19. században, különös tekintettel az 1848-1849. évi szabadságharcra Avar folyosóin tatai várképek, a 18-19. századból származó lakatosmunkák és kovácsoltvas emlékek valamint „néprajzibútorok" kaptak helyet. A tatai edzőtáborra tekintettel, külső szerző forgatókönyve alapján, készült egy kiállítás az olimpiák történetéről is. Ha az állandó kiállítás későbbi történetét tekintjük, e kiállítás lebontása, a Műemléki Felügyelőség által irányított belső helyreállítás miatt 1970-ben történt meg: lebontották és kiürítették a helytörténeti raktárát, az anyagot elcsomagolták. A felújított várépület egy részét 1973. december 5-én vehette ismét birtokba a múzeum. 1974. augusztus 18-án 9 teremben, új installációval megnyílt az új98