Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A helytörténeti gyűjtemény

járendezett állandó kiállítás és hozzá kapcsolódóan a szabadtéri kőtár. Bár a tárlat „szezon után" nyílt, de a nagy várakozást és érdeklődést jelzi az 50.000 látogató. Az akkoriban még megünnepelt Múzeumi Hónapban, novemberben, az MTV is bemutatta a tatai kiállítást. Ekkorra az állandó kiállításhoz már a két időszaki kiállítási terem tárlatai is csatlakoztak. 1976-ra elkészült és német nyelven is megjelent az állandó kiállítás vezetője. Avar teljes épületének átvétele 1979 októberében ment végbe. A múzeum krónikus raktár-gondjai már a korai években jelentkeztek. 1965ben a „régészeti és várostörténeti raktárban a revízió megtörtént", ugyanekkor különválasztották innen a restaurálásra szoruló képzőművészeti anyagot - tehát a gyűjteményi szakágak szerint elkülönített raktárak még nem alakultak ki. A múzeum megszervezése utáni években, az egyetlen szakalkalmazott, a régész Bíró Endre végezte a helytörténeti anyag gyűjtését is, 1965-ben például 50 db céh- és 6 db 19. századi ipartestületi zászló, a piarista gimnázium alapítására és működésére vonatkozó 200 db irat, továbbá a megye munkásmozgalmának történetéről 200 db dokumentum gyarapította az anyagot. 1966. augusztus 1-től kapott újkoros történész muzeológus státuszt az intézmény. 1967-től Ravasz Éva újkoros muzeológus foglalkozott a „munkásmozgalmi és legújabb kori anyaggyűjtéséver, de ez évben már szervezés alatt állt a tatabányai munkásmozgalmi és ipartörténeti múzeum alapjait jelentő, újkori osztály szervezése. A helytörténeti munka célját 1968-ban így fogalmazta meg a múzeum: ^hazaszeretetre, haladó hagyományaink megbecsülésére való nevelést segítették elő helytörténeti kiállításaink és az ezekhez kapcsolódó előadások..." A helytörténeti munkának, a korszak ideológiájából is következően, szoros kapcsolatai voltak a Hazafias Népfront által is támogatott honismereti mozgalommal. A múzeum szakreferens muzeológust jelölt ki, s a megyei Honismereti Bizottság rendszeresen a múzeumban tartotta üléseit. Az 1975. évi országos honismereti terv kidolgozásában részt vettek a Kuny Domokos Múzeum munkatársai. A megye történetéről tartott előadások, tárlatvezetések jól szolgálták az ismeretterjesztést, de az anyaggyűjtésben nem érvényesítették kellőképpen e széles körű társadalmi tevékenység lehetőségeit. 1975-ben például, a honismereti munka keretén belül, számba vették a megyei iskolagyűjteményeket sajnos, ezek a feljegyzések, a gyűjtött anyag dokumentálása nem található múzeumi adattárban. Kiváló elgondolások születtek és részben meg is valósultak, de dokumentációs anyaguk híján, ma már nem használhatóak fel az akkor feltárt adatok. Az 1981. évi munkatervben fogalmazták meg például először a községek történetére vonatkozó komplex kutatási tervet: „A honismereti mozgalom irányítását évek óta a múzeum végzi. A VII. Honismereti Tábor keretében 1981-ben tervezzük Környe település komplex kutatásának elkezdését, a régészet, néprajz, helytörténet, természettudomány szakembereinek együttműködésével. Ezt a gyűjtési, majd feldolgozási csoportmunkát 1981-82re tervezzük és későbbiekben más, erre alkalmas területen (pl. a Bakony megyénkre eső részének községeinél) alkalmazni kívánjuk." 1986-ban, a gyermelyi és szomori szociográfiai tábor interjúinak feldolgozását, paraszti életutak feltárását, a termelőszövetkezetek szervezése időszakának és a községfejlesztések vizsgálatát, 1988-ban, ezt ki99