Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)
A régészeti gyűjtemény
kerüléséről - első feltárására 1909-ben Kormos Tivadar vezetésével, majd 1958ban Vértes László vezetésével került sor, mindkettő eredményeit egy-egy monográfia foglalja össze. Az Eötvös József gimnázium alatti vastag mésztufában - a volt Esterházy-kőbányában - fekvő lelőhely feltárása során teljes külső területét megtisztítottuk a hajdani bányászat maradványaitól. A jelenleg „barlangszerű" képződmény betöltésének bontása során nagy mennyiségű kőeszköz, gyártási hulladék és állatcsonttöredék - többségében mamutborjak maradványai - került elő, s sikerült a lelőhely kiterjedésének tisztázása is. Az előkerült leletanyag komplex elemzése a mintegy 80.000 évvel ezelőtt itt élt ősember természeti környezetének (flóra, fauna) rekonstruálására és anyagi kultúrájának megismerésé24 hez nyújt lehetőséget. 1993-tól - kezdetben leletmentésként, majd tervásatásként - folyik BajÖregkovács hegyen Petényi Sándor feltárása. A középkorban a mai Baj község határában található, ma már nem létező Kovácsi nevű falu és a vele szomszédos két másik település, Agostyán és Tolna egyes részeinek ura a köznemesi rangba tartozó Kovácsi család volt. 1489-ig tudták birtokait megtartani, amikor is vérdíj fizetésének elmulasztása miatt Mátyás király ingatlanaikat - köztük még az Árpád-korban emeltetett körtemplomot - Alsólindvai Bánffy Miklósnak adta, akinek a familiárisa a 16. század elején egy udvarházat épített a templom közelébe. Ennek feltárása 1993-ban kezdődött el, majd 1995-től a munka kiterjedt a templom és a hozzá tartozó temető kutatására is. A rotunda feltárását azóta már sikerült befejezni, a romon állagmegóvó munkát tudtunk végezni és bemutatható állapotba hoztuk, a temetőből pedig 302 sírt szedtünk fel. Az udvarház feltárása jelenleg is tart. A munkát a Program 2000 Kft., Baj község Önkormányzata, a Természetes Életmód Alapítvány valamint a Komárom Esztergom megyei Önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A régészeti anyag részbeni eldolgozásához az OTKA nyújtott segítséget 1997 és 1999 között. Tardos határában működött a középkori Magyarország egyik legnagyobb kőbányája. Az Ófalu-forrás két partján fekvő település területén a mélyszántás habarcsos köveket hozott a felszínre, ezért lelementés vált szükségessé. Az 1991-92 között a tardosi önkormányzat támogatásával folytatott feltárás során a későközépkorhoz köthető kőből épített pincét, egy talpgerendás ház részletét valamint külső kemencét és több szemétgödröt találtunk. A gyűjtemény nyilvántartása, raktározása A története során folyamatosan finanszírozási gondokkal küzdő tatai múzeumban a régészeti anyag nyilvántartását is a múzeum munkatársainak csekély lehetőségei határozták meg. Mint az a bevezető előadásokból is kitűnt, a múzeum munkatársait (1957 és 1966 között Bíró Endre mellett egy fél állású adminisztrá22 TOWNSON 1797,53. 23 KORMOS 1912.; VÉRTES 1964. A feldolgozást munkacsoport végzi az OTKA T14 038297. számú pályázat támogatásával. 64
