Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)
A régészeti gyűjtemény
tor, s 1962-től szintén fél állású restaurátor - az akkor már nyugdíjas Lenhardt György - dolgozott), a vár megszerzéséért folytatott küzdelem és nagyszámú leletmentés, kiszállás mellett a kiállítások rendezése és a közönségkapcsolat megteremtése kötötte le. Szakember hiányában nem nyílt lehetőség a leletanyag restaurálására, mely alapvetően akadályozta az előkerült emlékanyag leltárba vételét is. Jól példázza ezt Bíró Endre 1962. évi munkajelentése, akinek ekkor a vár 7 terme újraparkettázásának felügyelete mellett az új állandó kiállítás előkészítése is a feladata volt: tt A kiállításrendezés külső munkatársaival az őskori, népvándorláskori, illetve középkori anyagot áttekintettük, figyelembe véve a kiállításrendezés szempontjait. Ez a rész különösen nehéz munka volt, mivel a régészeti anyagnak nagyobb része restaurálatlan.... Ugyancsak a kiállításrendezés programjához kapcsolódva a szőnyi római kori falfestményeket falak szerint elosztottam és a szükséges átépítés méreteit megállapítottam. Majd az elrendezésnek megfelelően csomagoltam vissza a ládákba." Ehhez kapcsolódott a tatai várban megkezdett leletmentése, s erre az évre tehető a múzeumbarát kör megalakítása is. Folyamatos kérésére sem sikerült más múzeum segítségét megkapni a leletanyag restaurálásához, ebben a munkában csak Lenhardt György képzőművészre számíthatott. Elkeseredetten hívta fel az illetékesek figyelmét a múzeum személyi állományára, mely 1958. február 15. óta nem változott (1 főfoglalkozású muzeológus, 1 félnapos adminisztrátor és 4 félnapos teremőr), de sikertelenül. 1966-ig ebben a vonatkozásban nem is történt jelentős változás. Hasonló helyzetről számolt be 1963-ban is: „A múzeum 1963. évi munkáját döntően meghatározta és a múzeum állományának teljes munkaidejét lekötötte az épületben folyó építkezés és az állandó kiállítás megrendezése.'''' A jelentés szerint 500 db régészeti tárgyat és 1.000 db numizmatikai anyagot leltároztak be, illetve a neszmélyi bronzkori temető anyagát készítették elő leltározásra. 1966-ig a helyzet változatlan: „A népművelő és tudományos munka akadálya mindkét múzeumban a tárgyrestaurálás helyzete. Tatán évek óta nincs csak nyugdíjas félnapos restaurátor, aki egy kisegítő segítségével nem tudja az egyébként jól felszerelt restaurátorműhelyben az óriási anyagot feldolgozni. Ezzel évről évre nagy lemaradások keletkeznek az újabb ásatások anyaga felszaporodik, lehetetlenné válik a rendszeres nyilvántartási és feldolgozó munka, ez pedig hátráltatja mind a kiállításrendezéseket, mind pedig a tudományos munkát. " A nehézségek ellenére a Kuny Domokos Múzeum első önálló régészeti leltárkönyvét 1962-ben hitelesítették. Ebbe a leltárkönyvbe vezették át a piarista gyűjtemény régészeti tárgyait a már említett 195l-es közös leltárkönyvből, a Hódmezővásárhelyi gyűjteményt, a Kállay-gyűjtemény egy részét és s kezdték meg az újabb, kisebb feltárások, leletmentések és helyszíni szemlék mellett az almásfüzitői tábor anyagának leltározását. A vár ásatásának emlékanyagát külön leltárkönyvekbe vezették, a leltározást 1967-től Szatmári Sarolta (1966-tól a tatai múzeum dolgozója) - a lehetőségek függvényében - rendszeresen vezette. Annak el25 KDM Irattár: 1962. évi munkajelentés. KDM Irattár: 1963. évi munkajelentés. KDM Irattár: 1966. évi munkajelentés. 65
