Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A régészeti gyűjtemény

boron belül előkerült egy többosztatú, vályogtéglákból épített kora császár kori épület, melyet a táborfal építésekor átvágtak, valamint a részben elbontott agger helyén két későcsászár kori, de különböző korú, egymásra épített épület részlete, melyek falait szintén agyagba rakták. A tábort két különböző periódusú árok vette körbe, a tábortól keletre pedig sírok kerültek elő. Az előkerült emlékanyag alapján a tábor kőbeépítésének kora 180 utánra tehető, a belső torony visszabontása és a táborfalhoz épített legyező alakú saroktorony építése pedig a 4. század első felére datálható. 1992-ben, Tatabánya Megyei Jogú Város anyagi támogatásával kezdtük meg Tatabánya határában (Tatabánya-Bánhida, Dinnyeföldek) egy középső bronzkori temető (Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrája) leletmentését. A mezőgazdasági művelés következtében bolygatott és veszélyeztetett lelőhelyen a temető egészének és a Halomsíros kultúra településrészletének feltárására került sor (Kisné Cseh Julianna leletmentése 1992-1993, 1995.). Az előkerült 37 sír újabb - s hitelesen dokumentált - adatokat nyújt a kultúra temetkezési szokásaihoz, az előkerült leletanyag elemzése pedig belső időrendjének kidolgozásához, kulturális kapcsolatainak meghatározásához nyújt lehetőséget. Az 1977-78, 1981-es leletmentéseket követően (Vékony Gábor-V Vadász Éva 20 leletmentése) szintén Tatabánya város támogatásával tudtuk folytatni a Tatabánya-dózsakerti feltárást is. Annak ellenére, hogy a feltáró régészek már 1981-ben tervszerű, szisztematikus kutatást terveztek a lelőhelyen - anyagi fedezet hiányában ezt akkor nem lehetett megvalósítani. 1991-ben terepbejárásaink eredményeként (Kisné Cseh Julianna-Homola István terepbejárása) a veszélyeztetett vagy újabb eredményeket ígérő lelőhelyek feltárásáról tervezetet készítettem, melynek eredményeképpen a város támogatta - s napjainkban is támogatja - a régészeti kutatásokat. Tatabánya-Dózsakertben a feltárást 1993-ban kezdtük meg (Kisné Cseh Julianna-Vékony Gábor feltárása, 1993-1999), melynek során mintegy 5400 m terület feltárásával a neolitikumtól az Árpád-korig terjedő település- és temető részletek kerültek feltárásra, melyek közül országos viszonylatban is a korai bronzkori Makó kultúra és a későbronzkori Urnamezős kultúra, va' 21 lamint a honfoglalás és kora Árpád-kori településrészlet emelkedik ki. 1995-ben kezdtük meg T Dobosi Violával (Magyar Nemzeti Múzeum) TataPorhanyóbánya középső paleolit (őskőkor) lelőhely kutatását (Kisné Cseh Julianna-T. Dobosi Viola feltárása, 1995-2001.). Az ország egyik legkorábban megismert őskőkori lelőhelyének - Townson angol kutató már 1797-ben tudósít az itt előkerült paleobotanikai anyagról és elefántfogak (mamutagyarak) előA lelőhelyre Homola István hívta fel a figyelmemet, akinek önzetlen segítségét ezúton is köszönöm. 19 CSEH 1999a, 31-35., 80-86. A leletanyag a Tatabányai Múzeumba került. 20 VÉKONY VADASZ 1986, 217-226.; VÉKONY 1988, 283-316.; CSEH 1990. 21 CSEH-VÉKONY 2002, 5-16.; VÉKONY 2002, 16-28. A feltárás anyagi fedezetét pályázatok útján sikerült biztosítani, így támogatta a NKÖM Múzeumi Főosztálya, a NKA Múzeumi kollégiuma és a „Nemzeti Örökség Program '99". A leletanyag a Tatabányai Múzeumba került. 63