Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A régészeti gyűjtemény

cében a honfoglaló magyarokhoz köthető) alapján használatát a 9-11. századra helyezi, s funkcióját a sámánszertartásokban szereplő gyógyító hangszerben látja. A Kuny Domokos Múzeum tervásatásai, jelentősebb leletmentései A múzeum történetében az első tervásatásra - mint már említettük - 1965ben került sor. Mint arra már korábban is felhívtuk a figyelmet, leletmentések sorozatának köszönhetően történtek teljes feltárások a gyűjtőterületen (pl. Neszmély-Téglagyár: Patek Erzsébet feltárása, Tatabánya-Alsógalla avar temető: B. Szatmári Sarolta feltárása), de előzetes költségvetéssel, teljes területfeltárás tervével a tatai vár 1965-1972. között történt kutatását számíthatjuk a múzeum első tervásatásának. A vár területén Bíró Endre vezette az építkezésekhez kapcsolódó előzetes feltárásokat, majd 1965-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség tervei és pénzügyi támogatása alapján (8 milliós költségvetéssel), Szatmári Sarolta irányításával kezdődtek meg a feltárások és helyreállítások, melynek eredményeképpen lehetett meghatározni és bemutatni a vár építésének különböző periódusait. Az előkerült leletanyag legszebb darabjai a vármúzeum 1974. évi új állandó kiállításán kerültek bemutatásra, s szerves részét képezik a vár történetét bemutató, 2002-ben a Lovagteremben megrendezett új állandó kiállítási egységnek is. A Bős-nagymarosi vízlépcső építkezését megelőző feltárások egyik legnagyobb eredménye az Acs-bummbumm kúti római kori erőd (Ad Mures) megkutatásának lehetősége volt (Kisné Cseh Julianna-Petényi Sándor leletmentése, 1989). Az Itinerarium Antonini (246) szerint Ad Statuas (Ács-vaspuszta) és Ad Mures castelluma Arrabona (Győr) és Brigetio (Szőny) között középtájon feküdt. A két tábort azonban sokáig nem tudták lokalizálni és a Duna vonalánál jóval délebbre keresték őket. Annak ellenére, hogy a Concó-patak torkolatától nyugatra 1886ban Gyulai Rudolf és Berkovics Borota 1,5 m vastag falakat talált - s a környékről is kerültek elő római kori leletek - Ad Mures (és vele együtt Ad Stauas) helyének beazonosítása csak 1946-ban történt meg. Barkóczi László 1958-ban Ad Stauas alapfalait is megásta, majd ezt a munkát Gábler Dénes folytatta 1966 és 1972 között. Ad Muresről azonban továbbra sem lehetett tudni semmit az említett leletmentésig. A viszonylag szűk területre korlátozódó és rendkívül kis anyagi támogatással folytatott feltárás során megtaláltuk a castellum keleti falának hoszszabb szakaszát és sikerült tisztázni a lekerekített délkeleti táborsarokkal egyidős belső torony valamint a fal síkja elé épített legyező alakú torony alaprajzát. A tá13 KRALOVÁNSZKY 1988, 251-254. 14 KDM Irattár: 1965. évi munkajelentés. 15 SZATMÁRI 1974, 45-53.; SZATMÁRI 1986a és 1988. 16 BARKÓCZI 1946. 17 GABLER 1989. 62