Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Előszó

Előszó A 20-21. század fordulóját jeles évfordulók sora kísérte a magyar történelemben: 1996-ban a millecentenáriumi rendezvényekkel a honfoglalás 1100. évét, 2000-ben a magyar keresztény állam 1000 éves fennállását ünnepeltük. 2002-ben a magyar múzeumügy 200 éves történetét vehetjük számba - tisztelettel és hálával felidézve a gyűjteményeit nemzetünk javára felajánló, s így a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait megvető gróf Széchényi Ferenc emlékét. A közgyűjtemények létrejötte természetesen annak a folyamatnak egyik megnyilvánulása volt, amely Európában a modern polgári nemzetállamok megszületését jelzi. Hazánk az „európai műveltségű magyar arisztokrata'' Széchényi 1802. évi felajánlása révén, amelynek nyomán 1862-ben megnyílt nemzeti múzeumunk, igen korán csatlakozott az Európában első nemzeti közgyűjteményeket létrehozó államok sorához (a British Museum alapításának éve 1753, a királyi gyűjtemények megnyitásával pedig a Louvre alapjainak megteremtése 1793-ban történt meg). Tudjuk azt is, hogy a gróf felesége, gróf Festetics Julianna Keszthelyen a Georgikont, Európa első felsőfokú mezőgazdasági oktatási intézményét megalapító, s a helikoni ünnepségeket megszervező Festetics családból származott. A Helikon a Múzsák lakóhelye: a kilenc istennő a dal, a költészet, a művészetek és tudományok védnökei, Zeusz és Mnémoszüné, az emlékezet istennőjének gyermekei. A közgyűjtemények sorában a múzeumot, avagy a Múzsák kertjét, amint azt címében az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett, a 19. században létesült magyarországi múzeumokat felvonultató kiállítás is aposztrofálta, elődeink jó emlékezete őrzőhelyeként tarthatjuk számon, mindenkori erkölcsi-kulturális-tudományos szempontú, oktató-nevelő-ismeretterjesztő feladatuk mellett. E honi múzeumügyünk szempontjából jeles jubileumi évben, a tatai közgyűjtemények kialakulása történetét tekintve, a mérföldkőnek számító 1912. évre emlékezünk. 90 éve, hogy Tatán, az Esterházy család ifjabb fraknói grófi ága tatagesztesi uradalma gazdasági-igazgatási központjában, a piarista rend támogatásával, az addigi főként didaktikai célokat szolgáló gyűjteményből létrejött a Tatai Múzeum, a város legrégebbi alapítású közgyűjteménye. Az itt őrzött műtárgyak leírókartonjainak megőrződött példánya szerint a múzeum pecsétje a két város címerét ábrázolta, s az intézmény a Tata-Tóvárosi Múzeum nevet viselte. Ez a gyűjtemény jelentette azután az 1950-ben létrehozott városi állami múzeum, a Kuny Domokos Múzeum gyűjteménye alapjait. A gyűjtemény ugyanis szerencsés módon átvészelte a II. világháború hadieseményeit is. A háborút követően, a közgyűjtemények országos főfelügyelője 1947 februárjában részletes jelentést állított össze a közgyűjtemények, elsősorban a vidéki múzeumok állapotáról. A Magyar Országos levéltárban őrzött jelentés - amely a Magyar Nemzeti Múzeum Elnöksége számára készült - adatokat tartalmaz a közgyűjtemények háború alatti pusz5