Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Előszó

tulásáról is. A sok és jelentős veszteség mellett megállapíthatta, hogy „...a Tatai Múzeum károsodása azonban minimális" A tatai múzeum 2002-ben a múzeum történetére emlékező rendezvény-sorozatot szervezett. Az év időszaki kiállításainak sorában elsőként a Képzőművészeti Gyűjtemény anyagából nyílt tárlat SO év képzőművészete címmel, amely a múzeum gyűjtőterületének megfelelően, összefoglaló jelleggel, a megye kortárs képzőművészetének kiemelkedő alkotásait mutatta be. A Kuny Domokos Múzeum ugyanis, mint megyei múzeum, megalakulása óta egyik alapfeladatának tekintette a megyei képzőművészek alkotásainak gyűjtését. Az év időszaki kiállításai sorát záró, nagy sikerű centenáriumi tárlat, Dobroszláv Lajos (1902-1986) festőművészre emlékezve egyben főhajtás volt a Kuny Domokos Múzeum első igazgatója előtt is. A múzeumi rendezvények sorában, az év időszaki kiállításai között másodikként, a múzeum történetét bemutató tárlat nyílt meg. A kiállítás a múzeum és az egyes gyűjtemények történetét dolgozta fel, s a gyűjtőmunka és a kiállítási koncepciók változásait is elemezte. Az időszaki kiállításhoz konferencia kapcsolódott, amelyen az egykori piarista gyűjteményből kiépülő városi intézmény történetének fázisait ismertették az előadók - a piarista rend és a muzeológiai szakterület jeles képviselői foglalták össze az oktatás és tudománytörténet kapcsolatának eredményeit, továbbá a Kuny Domokos Múzeum volt igazgatói és jelenlegi munkatársai szóltak az intézményben folyó munkáról. Jelen kötet ezeket az előadásokat és a gyűjtemények történetét tárja az olvasók elé, a múzeumtörténet gazdag fotódokumentációjából választott és a gyűjtemény reprezentatív műtárgyait bemutató fényképek segítségével. A múzeumtörténeti konferencián köszöntötte a részvetőket Bodó Sándor, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója, a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület vezetőségi tagja, aki nagy részt vállalt az országos múzeumtörténeti rendezvények megszervezésében is. Mint a magyar múzeumtörténet jeles művelője, áttekintést adott az európai és honi múzeumügy fejlődéséről. Kiemelte, hogy az 1867. évi kiegyezés politikai konszolidációja, a polgári fejlődés kibontakozása lehetőségeit megteremtő 1848. évi áprilisi törvények alapján, esélyt adott az új gazdasági-társadalmi formáció megteremtésére. A magyarországi polgári fejlődés jeleként, civil szerveződések (kaszinók, társaskörök, helyi lapok stb.) jöttek létre, köztük a helyi múzeumi egyletek: „Mindenütt létrejöttek a múzeumok mögé, mellé azok a régészeti, történeti, közművelődési társulatok és egyletek, amelyek a legfontosabb támogatói, segítői voltak ezeknek a múzeumoknak. Köré tudták gyűjteni a múzeumoknak az intelligenciának azt a részét, amely képes volt segíteni a gyűjtőmunkát, a látogatók szervezését és mindazt a szakmai munkát, ami az elindulásnál múlhatatlanul szükséges volt. " Megyénkben a Komárom Vármegyei és Városi Múzeumi Egylet alakult meg elsőként, 1886ban. Bodó Sándor a megye, s azon belül is Tata múzeumtörténetét érintve, kiemelte, hogy „...Tatának és Tóvárosnak — megértve, hogy vannak dolgok, melyek még nem kellőképp kutatottak - irodalmi ismereteim szerint volt az 1910-es években néhány olyan kultúráid