Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Adalékok a tatai múzeum történetéhez (1964–1989)

Adalékok a tatai múzeum történetéhez (1964-1989) A viszonylag hosszú időből csak 1984-89 között voltam a Komárom Megyei Múzeumok igazgatója, de az azt megelőző időben Bíró Endre nem kinevezett, de elfogadott helyettese. Ez a „várúr felesége" státusz talán látszólag irigylésre méltó volt, a valóságban azonban ellentmondásos. Az egyértelmű volt, hogy dolgozni csak jól volt érdemes, hiszen a siker közös siker volt. Miután Bíró Endre betegsége miatt nem vállalt közszereplést, úgyszólván minden hivatalos helyen én jelentem meg és szerepeltem helyette. így nemcsak eltűrték szereplésemet, hanem kitüntettek, elismertek (Munka érdemrend ezüst fokozata, Móra Ferenc-díj). Ez utóbbi esetében fel is mentem Gönyei Antal főosztályvezetőhöz, kérvén, hogy legalább kettőnknek adják az elismerést a tatai vár 1974. évi kiállításáért és a műemléki helyreállításban végzett munkáért, hiszen a kiállítás teljes felelőssége Bíró Endréé volt. Nem sikerült elintéznem, sőt ő egy minisztériumi vizsgálatot kapott a „túl olcsó" kiállításért. (Zárójelben jegyzem meg, hogy azóta sem kapott semmilyen elismerést a tatai múzeumok létrehozásáért, pedig, csak a római falfestményért is magas elismerést érdemelne). Furcsa talán, hogy ezeket én mondom el, de bár elváltunk, el kell mondanom, hogy munkakapcsolatunk kitűnő volt. Kitalálni, elindítani, kijárni, néha mindenkivel összeveszve - de gyarapítani a gyűjteményeket, épületeket - ezt Bíró Endre remekül csinálta. En a magam kitartó szorgalmával, simulékonyabb modorával segítettem megvalósítani a terveket. Jó munka, nem provinciális, hanem pezsgő, értelmes múzeumi évek voltak. Sokat tanultam tőle, talán fel is nőttem hozzá így amikor infarktusa és leszázalékolása után felmerült az utódlás kérdése, rövid idő múlva kineveztek. Engedjenek meg pár mondatot Tata megyei múzeumi központtá alakulásáról, bár ezt Bíró Endre előadásában is részben kifejtette. A két fél megyéből álló új Komárom megye trianonnal elvesztette Komárom városában lévő patinás múzeumát. Esztergom a „bűnös vallásos város" szóba sem jöhetett. Tatabányán csak jelentéktelen múzeumi kezdemények voltak. Tata, mint nagy hagyományú, nagy kultúrájú város már központi helye miatt is alkalmasabb volt a megyei központ szerepre. Ezen kívül azért is, mert az Esterházy család a 19. században magángyűjteményei számára (vadászati, fegyver gyűjtemény, levéltár) a kor sajátos stílusában, használhatóvá, széppé tette a török háborúk után megmaradt várépületet. (Ha gyűjteményei megmaradtak volna, most még gazdagabb lenne a múzeum). 2(>