Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Adalékok a tatai múzeum történetéhez (1964–1989)

A sok előny ellenére a vár önmaga nem volt alkalmas minden múzeumi funkcióra. Irodák, raktárak már nem igazán fértek el benne. Ezért kellett a sok épület, amely sok örömöt, de sok gondot is jelent, még ma is. 1984-re, azt mondhatjuk, teljessé vált a múzeumi szervezet, személyi állománya is a normálisát közelítette. Költségvetése azonban hátulról a második volt az országban. Ennek ellenére „jegyeztek" bennünket, sok rádió-, TV-riport, újságcikk foglalkozott érdekes és sokszor nagyszabású rendezvényeinkkel. Eleinte a két központ (Esztergom, Tata), majd Komárom és Tatabánya, múzeumi helyszínei együttesen kellett, hogy reprezentálják a megye értékeit, s mindezt lehetőleg úgy, hogy az egyedi sajátosságokat erősítve és nem egymással versengve. Amikor én átvettem a vezetést, Tata és Esztergom mellett Komárom is fejlődött, Tatabánya viszont 1985-ben önálló múzeummá alakult az addigi osztályból. A továbbiakban csak a nagyobb megyei eseményekre koncentrálnék, inkább a tataiakat részletezném. 1984-ben nemzetközi képzőművészeti kapcsolataink nagy fegyverténye volt az előző évi 11 művész kiállítása után Komárom megye művészeinek svájci bemutatkozása, amelyet az akkori magyar nagykövet is hazafias tettnek nyilvánított. 1985-ben újra helyreállításra került a Vízivágóhíd, az ország egyik egyedülálló ipari műemléke. S végre sor kerülhetett - a már évek óta a múzeum által restaurátor műhely és múzeumi férőhely gyanánt használt - Vaszary-villa helyreállítására és művészeti centrummá való alakítására. Nagy lendülettel folyt a német bázismúzeum tárgyi és folklór gyűjtése az új, állandó kiállítás számára. Az országos, német tábor tatai megrendezése is jelzi a múzeum fontosságát. Jelentős gyűjteményekkel gyarapodott a múzeum - így az értékes kép-, szobor- és bútoranyagot tartalmazó Kuffler-féle hagyatékkal, Répássy Ernőné kynológiai gyűjteményével, fontos ásatási anyagokkal (Tatabánya-Alsógalla, Nagyigmánd). Folytattuk a Régészeti kutatások a Dunántúlon című sorozatot a két megye avar anyagának bemutatásával Tatán és Székesfehérváron. Ekkor indult egy új képzőművészeti sorozat is Komárom megyéből indultak címmel, első kiállítója Vecsési Sándor volt. Nagy érdeklődés kísérte az Országos Fotótárlat megrendezését. Külföldön (Ausztriában) rendeztünk kiállítást a magyarországi németség történetéből. 1986-ban, alig 15 évvel a helyreállítás után, egyre erősebben jelentkeztek a Várépület hibái (tető, központi fűtés). Meg kellett kezdeni a Kiskastély (Megyei Múzeumigazgatóság) külső tatarozását, teraszának rekonstrukcióit. Az üressé vált Miklós-malom helyreállítási terveit is elkészítettük. A Német Bázismúzeumban (Nepomucenus-malom) megnyílt a német állandó kiállítás első része, s megkezdtük azt a még ma sem megnyert harcot, hogy a múzeum ne csak országos gyűjtőkörű, hanem országos fenntartású is legyen. Megnyílt a Vaszary-villa, ahol rendszeres művészeti és múzeumbaráti összejövetelek 27