Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Köszöntők - Kedves Vendégeink! (Bíró Endre)

Kedves Vendégeink! Az 1912-ben átalakult piarista gimnáziumi gyűjtemény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az országosan megindult múzeumalapítások között 1950-ben államilag támogatott múzeum létesült Tatán. Én mégis a komolyabb múzeumi élet megindulását az 1954-es évhez kötöm, amikor a múzeum a tatai vár egy részét birtokba vette és az első állandó kiállítást megnyitotta, amelynek jelentős részét a gimnáziumi gyűjtemény reprezentálta. Nem szabad megfeledkeznünk arról a fontos tényről - bár én nem hiszem, hogy az 50-es években a múzeum alapításánál szerepet játszott -, hogy a Kuny Domokos Múzeum egy sok évtizedes hiányt pótolt. Megyénk a Trianon által megcsonkított két megye, Komárom és Esztergom megye egyesítéséből született. Míg Esztergom múzeumával együtt Magyarországon maradt, addig Komáromjelentős múzeumi gyűjteményével együtt az akkori Csehszlovákiához került. A megmaradt Komárom megyei részen a jelentős történeti múlttal és várral rendelkező Tata vehette át a komáromi múzeum feladatát. Tata múzeumi fejlesztése ennek következtében nem ambícióim kiélése volt, hogy egy nagyobb múzeumot vezessek, hanem történelmi szükségszerűség, amit nekem kellett végrehajtanom, mert akkor kerültem Tatára, amikor lehetőség nyílott a múzeum bővítésére. 1957-től 1984-ig voltam a múzeum igazgatója. Amikor a városba érkeztem, még a vár sem volt teljesen a múzeum tulajdonában, részben osztozott egy ún. Bányászati Múzeummal és részben egy mezőgazdasági részleggel, amely az egyik földszinti termet (a mai római kori kiállítás termét) raktárnak használta. Az udvaron nemcsak a volt börtön épületében, de már az azóta lebontott melléképületekben is, négy vagy öt család lakott. A múzeumban egyetlen muzeológusként dolgoztam egy 4 órás adminisztrátorral és 4-5 teremőrrel. A gyűjtemény lényeges része volt a gimnáziumi anyag, a Kállay-gyűjtemény, a vértesszentkereszti kőtár és a római, valamint 18. századi kőanyag az udvaron. Hozzátartozott még a majki, illetve tatai grófi államosított, vagy letétbe helyezett képzőművészeti anyag és a megyei képzőművészek alkotásai. Jellemző a múzeum akkori fejlettségére, hogy a könyvtár egy kétajtós ruhásszekrényben elfért, nyugdíjazásomkor viszont több mint húszezres anyag állt a muzeológusok rendelkezésére. Ez a rövid beszámoló csak visszaemlékezéseimet tartalmazza, így lehet, hogy az évszámokkal kicsit tévedek, de nem is kívánok mást elérni, mint hogy nagy vonalakban az általam fontosnak vélt eseményekről beszámoljak - bizonyára el fogok hagyni sok másnak érdekesnek tartott tényt. Mindenre kiterjedő és átfogó ismereteket a múzeum múltjáról csak a volt igazgatók és a jelenlegi igazgató tanulmánykötete adhat meg a múzeum irattára és a korabeli újságok felhasználásával. 21