Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A képzőművészeti gyűjtemény

ben nyitotta meg az akkori igazgató, Jenéi Ferenc. Ebben a leltárkönyvben már vegyesen szerepelnek az 1951-ben a piarista múzeumból, illetve az 1952-ben a kastélyokból bekerült darabok, végleg összemosva a kutató előtt a gyűjteménytörténet legkorábbi, alapvető fontosságú eseményeit. Ráadásul a „megszerzés módja" rovat gyakran kitöltetlen. Az 1955-ös évben 89 darab festmény ill. grafika került be a leltárkönyvbe, ez képezi a képzőművészeti gyűjtemény jókora túlzással régi képtárnak nevezhető egysége legértékesebb részét. Tekintélyes, elsősorban grafikai anyagot hagytak ekkor leltározatlanul, vagyis a kezdeti gyűjteménynek csak a javát leltározták be, és a kevésbé értékesnek ítélt darabokat, jelzetlen festményeket, nehezen meghatározható litográfiákat nem vették nyilvántartásba. A későbbi években ez a gyűjteményi rész összességében csak szórványosan, néhány darabbal gazdagodott, vásárlás útján. A múzeum gyűjtési koncepciójának megfelelően olyan darabok megszerzését tartották fontosnak, amelyek vagy az Esterházy-családhoz, vagy a birtokhoz kötődtek, vagy más formában (mesterük vagy az ábrázolt téma folytán) helyi jelentőségük volt. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ebbe a gyűjteménybe illeszkedő, igazán jelentős műtárgyat nemigen lehetett módja a múzeumnak vásárolni. Mindazonáltal jelentős gyarapodás Telepy Károlynak a tatai várat ábrázoló festménye (vétel Rédey Miklós örökösétől), Wilhelm Richtemck. a tatai falkavadászatokat megörökítő csoportportréi, és a pannonhalmi apátságtól kapott Tata-veduta (Stech Alajos műve). 1986-ban került gyűjteményünkbe egy értékes magángyűjtemény, Kuffler Dezsőné hagyatéka, amely életjáradék fejében szállt a múzeumra. E gyűjtemény darabjai nem érintkeznek a múzeum helytörténeti jellegű gyűjtőkörével, ám önmagukban is kiemelkedő jelentőségű, védett műtárgyak, amelyek nélkül gyűjteményünk és kiállításaink nagyságrendekkel szerényebbek volnának. A gyűjtemény legjelentősebb darabjai A piarista rendházból kvalitásos vallásos kabinetképek sora került a gyűjteménybe, összesen 15 darab festmény, 18. századi művek, többnyire a kor átlagos festői színvonalán álló, szép darabok, jelzés és adatok nélkül. Legjelentősebb köztük Felix Ivo Leichernek, Maulbertsch tanítványának és munkatársának Kalazanci Szent Józsefet, a piarista rend alapítóját ábrázoló képe 1767ből. A sokáig Maulbertsch alkotásaként számon tartott, nagyméretű alkotás a rendház lépcsőházában függött 1951-ig, amikor is a múzeumba került. Jelenleg, kölcsönként, a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható, egy másik, hasonló provenienciájú művel, Huetter János Lukács Szent családjával együtt. A másik szép barokk alkotás gyűjteményünkben a piarista kápolna egykori, Szent Miklóst ábrázoló oltárképe, amelyet Stern Ferenc (a tihanyi apátság oltárké3 GALAVICS 1993, 252-255. (további irodalommal). 106