Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)
A helytörténeti gyűjtemény
egészítendő, termelőszövetkezeti elnökökkel és tagokkal rögzített interjúk felvételét tervezte a múzeum akkori legújabb koros helytörténésze. Sajnos, e munka torzó maradt, a gyűjteményben az elkészült részek sem lelhetők fel. 1971-ben Ácsteszéren megnyílt a Táncsics Mihály Emlékmúzeum. Az előkészítő munka sürgetően vetette fel a helytörténész muzeológus alkalmazásának szükségességét: „...folyamatosan végeztük Komárom megye múltjára vonatkozó helytörténeti gyűjtést, amely bizonyos nehézségekbe ütközött, mivel a múzeumi szervezet helytörténész muzeológussal nem rendelkezik. "A munkásmozgalmi anyag gyűjtését a tatabányai csoport végezte, abban a tatai múzeum és az esztergomi Balassa Bálint Múzeum „részfeladatokat" vállalt. 1972-ben ismételten megállapították: „komoly lemaradást kell felszámolnunk, mivel különösen a XVIII XIX. századi anyaggal rendszeresen még nem foglalkozott senki." így 1974-ben is az uradalomtörténettel, s a Tatán 1727 óta birtokos Esterházyak telepítéseivel is foglalkozó Fatuska János néprajzos muzeológus tartott előadást a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztálya Tatán tartott vándorgyűlésén a Komárom megyei örökszerződéses községekről, s publikált tanulmányt Komárom megye 18. századi agrártörténetéről az Új Forrás-ban. 1974-ben, legújabbkoros muzeológus kapott 4 hónapos ösztöndíjat Komárom megye 18-19. századi sajtója feltárására. Ez évben, ,?A helytörténeti anyag gyűjtésével párhuzamosan iparművészeti anyag is került a múzeumok gyűjteményébe vásárlás útján. (Tatai kerámia, bútorok.)". A Helytörténeti Gyűjtemény 1976-ban „kereskedelmi nyomtatványok 1 '-kai, azaz az 1890-es évektől kibontakozó polgári fejlődés jeleként sokasodó tatai üzletek, vendéglők hirdetéseivel, árlapjaival bővült. 1977-ben az Egy kisváros hétköznapjai című tárlat előkészítése keretében több irat, térkép és a plakátgyűjtemény leírókartonra vétele történt meg. Bíró Endre elindította a megye jelentős személyeire vonatkozó adatok leírókartonra vételét, ez az adatgyűjtés sem maradt meg azonban a helytörténeti adattárból. Ez évben „igen jelentős helytörténeti anyag [iratok és térképek] került a múzeum birtokába" -a. város 18-19. századi történetéről, amelyeket a majdani állandó kiállításban kívántak bemutatni. 1978-ban, Tata várossá nyilvánítása közelgő negyed százados évfordulójára, helytörténeti kiállítás nyílt meg a vár 2 időszaki kiállítási termében. A jórészt az Esterházy uradalmi levéltár múzeumba került töredékére alapozott, várostörténetet bemutató terem mellett, a másik, tó felőli kiállítóteremben a városban működő üzemek vonultatták fel termékeiket. A Kuny Domokos Múzeumban 1978-ra lett helytörténész státusz, ekkor lett a múzeum munkatársa a friss diplomás Fülöp Éva. 0 azonban már 1979 júniusában megvált a múzeumtól a számára felajánlott budapesti agrártörténész muzeológus állás miatt. 1978 folyamán alkalmazta a múzeum helytörténészként a családi okokból Tatára költözött Simonne Tiegelmann Ilonát, akinek történelem-latinlevéltáros képzettsége kiváló alapot jelentett a helytörténeti munkához. A Zala Megyei Levéltár munkatársaként kezdte pályafutását, így 1980-ban elkészült doktori disszertációja is e megye történetével foglalkozott. A Kuny Domokos Múzeumban ezekben az években folyt a fentebb említett töredék Esterházy-iratanyag elsődleges rendezése. Gyűjtést végeztek a munka100
