T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

6. kép Vértesszőlős, alsó kultúrréteg: kavicseszközök Az élettelen környezet vizsgálatát és az emberi tevékenység bizonyítékait kapcsolja össze szerencsésen a geológus, amikor arra a kérdésre próbál feleletet adni, hol szerezték be az előemberek az eszközeik előállításához szükséges nyersanyagot. Jelen esetben a megfelelő mére24 tű (igen kicsi, 4-5 cm!) és megfelelő minőségű (fele részben kova, fele részben kvarcit) kavicsot. Az Által-ér hordalékából gyűjtötték. Végeredményképpen a Dunántúli-középhegység felaprózódott, s a folyó által legömbölygetett s száraz időszakban a hegylábon szétteregetett, lerakott anyaga. Ezeket a kavicsokat aprították fel, hasították gerezdekre vagy szeletekre (oly módon, mint a narancs gerezdje vagy a kenyérszelet). A kavics hasadási éle már eleve éles s alkalmas a munkavégzésre, de az emberek az eszköz funkciójának megfelelően rendszerint még retusálással tovább alakították szerszámaikat. Az élő környezet megismerésére a mikroszkopikus méretűtől az óriásig nagy a leletek választéka. A kagylós-rákok (Ostracoda) igen apró vízi élőlények, s környezetük hőmérsékletét, sótartalmát, növényzetét jelzik. Ha pl. olyan Ostacoda-maradvány van egy rétegben túlsúlyban, amely az árnyékos, lassú folyású, kevéssé sós, langyos, növényzettel borított vizet kedveli, akkor a maradványokat rejtő üledék keletkezésének körülményei egészen egyértelműek. Kevéssé helyhez kötöttek, de ugyanilyen pontos indikátorok, környezetjelzők a csigák. Héjaikból azért lehet több információt leszűrni, mert a szárazföldi csigák kibővítik az ismeretszerzés körét. Az apró rágcsálók, kisemlősök kutatása