T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

hosszú és eredményes múltra tekinthet vissza a Kárpát-medencében. Barlangokból, hasadékokból iszapolt minták vizsgálatával részletes fajlistákat állítottak össze az őslénytankutatók, jól ismerik az egy-egy időszakra jellemző kisemlős-faunát. így könnyű az új lelőhelyeket beilleszteni ebbe a már kialakult sorozatba, ami egyúttal időrendet - legalábbis relatív kronológiát - is jelent. A faunával egy rétegből előkerült régészeti leletanyag értelemszerűen egykorú. Itt kell néhány szót szólni a vértesszőlősi leletanyag koráról kialakult vitáról, amely a szakmai mesterfogásokban kevéssé jártas érdeklődő közönségnek sem közömbös. Mennyi idős a vértesszőlősi lelőhely? Előrebocsátom, hogy a régészek számára egy lelőhelyet nem elsősorban a kora minősíti, vagyis nem feltétlenül becsesebb az egyik lelőhely a másiknál csupán azért, mert öregebb. A vértesszőlősi előembertelep koráról felfedezése óta vitatkoznak. A különböző fizikai-kémiai módszerekkel megállapított koradatok, a leletek viszonya ezekhez a datált rétegekhez szélsőséges vélemények megfogalmazására ad lehetőséget. A vértesszőlősi lelőhely korát a különböző mérések, becslések még az őskőkor időtávlataihoz szokott szakemberek számára is túlságosan tág határok közé helyezik a lelőhelykomplexumot: 200 és 400 ezer év közé. Ami azonban biztos, és minden 7. kép Vértesszőlős, növénylenyomatok szakember számára hozzáférhető leletek bizonyítják, az az, hogy a vértesszőlősi előembertelep a jégkorszak második mindeli eljegesedésének egy kis felmelegedő, köztes időszakában keletkezett. Ezek a bizonyítékok geomorfológiaiak, őslénytaniak, paleobotanikaiak. Hogy ezt a második, mindeli eljegesedést hány évszázezreddel ezelőttre helyezik a kutatók, az leginkább a különböző módszerekkel különböző laboratóriumokban vizsgált különböző mintáktól függ. Szaknyelven megfogalmazva: a lelőhely relatív kronológiai helyzete biztos (pontosan beilleszthető a tudósok által számos lelőhely leletei alapján felállított időrendi sorba), abszolút kronológiai helyzete (azaz a lelőhely kora évszámokban megadva) tág határok között mozog. A mésztufa növénymaradványokban feltűnően gazdag. Több ezer levél- és terménylenyomat, virágpor alapján a források környékétől a hegylábi lejtőkig is25