T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)
1. kép Az Általér-völgye dékviz, jégár mosta-gyalulta. A lesodort törmelék fokozatosan feltöltötte a lapályokat, elsimította az alacsonyabb térszíneket. A folyó menti teraszok, a nagy, több méter szintkülönbségű tereplépcsők keletkezésének alapfeltétele adva van. Ezeken a törmelékekkel-hordalékokkal feltöltött lapályokon a folyók változó menynyiségű és sebességű víztömege hol új, mélyebb medret váj magának, hol lerakja az addig szállított hordalékát. A folyók építő-romboló tevékenysége elsősorban az éghajlattól függ, bár számos helyi tényező befolyásolhatja. Miután a jégkor éghajlati eseményei szakaszosak, hidegmeleg, száraz-csapadékos (és ezek kombinációi) időszakok váltogatták egymást az év-százezredek alatt, a folyóteraszok is követik ezt a ritmust. Az Által-ér teraszai kivételesen épségben megmaradtak. Ezt éppen az ősemberi maradványok megőrzésében is oly nagy szerepet játszó mésztufának köszönhetjük. A gyorsan rakodó, szilárd mésztufa-sapka megóvta a teraszokat a későbbi lemosódástól, s egyben konzerválta a belekerülő szerves és szervetlen maradványokat, a jégkorszakkal foglalkozó számos tudományág képviselőinek nagy szerencséjére. Komárom-Esztergom megye az Általér elválasztott két része között olyan szembetűnő a különbség, hogy a földrajzi szakirodalom két kistájra osztja ezt a területet. Az Által-ér völgye kistáj éghajlata mérsékelten hűvös - mérsékelten száraz, a napsütéses órák száma évente 1980 körül van átlagban. A nyári félév középhőmérséklete 16 °C közötti, az évi átlag 10 °C. Csapadék 600-650 mm, télen a sportolásra alkalmas hóra kb. 30-35 napig számíthatunk. Növényzete változatos, termékeny: szántó és legelő területein a szokásos haszonnövények, természetes erdőtakarója a terület felszíni viszonyaitól függ. A Vértes oldalában elegyes-cserszömörcés karszterdők, míg lankásabb területein vegyes lombos erdők vannak.