T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Iparilag hasznosítható nyersanyagai az épító'anyagok (homok, kavics, ce­mentipari mészkő' és dolomit) és az ener­giahordozók (tatabányai és oroszlányi barnakőszén-medencék). A terület őskőkoráról nincsenek hite­les adataink. Az 1960-as években Glász József gyűjtött Környén és környékén az Által-ér alacsony teraszain régészeti lele­teket, s a későbbi korszakok leletanyaga között voltak olyan kőeszközök, ame­lyek az őskőkorba is tartozhatnak. A gyűjtési pontokon ásatások nem voltak, s a tipológiai jellegzetességek nem nyújta­nak kellő támpontokat a leletanyag pon­tos kronológiai, kulturális besorolásához. Ismerve azonban az Által-ér völgyé­nek alsó szakaszát és az ottani őskőkor „népsűrűségét" bizakodhatunk benne, hogy a folyóvölgynek ez a része sem üres. A Galla-patakkal való egyesülés után az Által-ér völgye csaknem derék­szögben irányt változtat, s az addigi északkeleti irány helyett északnyugatit vesz fel, s ezt megőrzi egészen a torkola­táig. Egyúttal ez a győr-tatai teraszvidék kistáj keleti határa is. A völgytalp tovább süllyed, az Által-ér torkolatánál már mindössze 110 méterrel vagyunk tenger­szint fölött. Míg az Által-ér völgyétől nyu­gatra egészen Győrig alacsony helyzetű, gyengén tagolt teraszos hordalékkúp sík­ság tartozik ide, addig az Által-ér völgyé­nek keleti pereme éppúgy kőzethatár, mint a folyóvölgy felső szakasza: a Gere­cse nyugati leszakadását és többé-kevés­bé meredek hegylábi felszíneit keretezi. A patakvölgynek ez a viszonylag rö­vid szakasza, amely Bánhidától Tata­Tóvárosig terjed, tárgyunk szempontjából a legfontosabb. A mai vízhozamához ké­pest jelentékeny szélességű völgyben csordogáló patak vagy „ér" ez a rövid néhány kilométeres, nem több, mint 15 km hosszú szakasza az elmúlt geológiai korszak számos fontos eseményének a tanúja, s nemcsak színtere, hanem az itt élő népcsoportok életét aktívan befolyá­soló kerete. A Dunántúli-középhegység legésza­kibb tagja a Gerecse, az északnyugatnak forduló Által-ér völgyének keleti pereme. A Gerecse építőanyagában, szerkezeté­ben szervesen kapcsolódik a Vérteshez, Szár és Felsőgalla között természetes ha­tárvonal nincs is a középhegység e két tagja között. Általában a komáromi vas­útvonal völgyét szokták a két hegységet elválasztó határvonalnak tekinteni. A Gerecse nyugati lezárása a tatai árok/völgy, amelyiknek a folyója az Ál­tal-ér. A Gerecse meredeken leszakadó sasbércsorozatai látványosak, és sokkal inkább hegység benyomását keltik, mint amennyire a Gerecse 500 métert sem el­érő nyugati vonulatai ezt indokolnák. A Vértes és Gerecse mezozoos mész­kövei évtizedekig építőipari alapanyagok 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom