T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)
Az Által-ér völgy öskakori lelőhelyeinek jeles kutatói Gaál István (Ősagárd, 1877. -Budapest, 1957.) Evangélikus lelkész fiaként született egy Nógrád megyei kisközségben. A természet tárgyai és jelenségei iránti érdeklődése és szeretete korán megmutatkozott és útja egyenesen vezetett a kolozsvári egyetem természetrajz-földrajz szakára. Tanulmányait Budapesten folytatta, 1901-ben tanári oklevelet szerzett. Még ez évben eredményesen doktorált földtanból és őslénytanból. Dévára került főreáliskolai tanárnak. Budapesti professzorának, Koch Antalnak a buzdítására bekapcsolódott Erdély geológiai kutatásaiba (dévai sósforrás eredete, földgáz kutatás, szárazföldi csigafauna vizsgálata) s 1911-től számos érdeklődésre számot tartó, jelentős publikációja jelent meg e témából. Részt vett 191 l-l 2-ben a Böck Hugó által vezetett geológiai térképezésben. Tudományos munkássága elismeréséül a kolozsvári egyetemen Szádeczky-Kardoss Gy. tanszékén magántanárrá nevezték ki. Tanárainak, tanácsadóinak névsora tiszteletre méltó. A földtudományok nagy kibontakozásának időszakában azokkal a tudósokkal dolgozott együtt, akik saját korukban a szakterület klasszikusai voltak. Nagy lendülettel megindult tudományos pályájában az első világháború hosszú időre megszakította. 19 hónapos frontszolgálat után az olasz harctérről csak 1918 késő őszén tért haza, megrongálódott egészségi állapotban, melyet voltaképpen élete végéig nem hevert ki teljesen. 1919 és 1924 között ő volt a szegedi egyetem első geológus profeszszora, ahonnan 1925-ben hívták meg a Magyar Nemzeti Múzeum őslénytárába. (Abban az időben a Természettudományi Múzeum még nem vált ki a MNM kereteiből.) Innen vonult nyugdíjba 1934-ben. Tudományos tevékenységének elismeréséül 1953-ban a földtudományok kandidátusának címét kapta. Nyugdíjba vonulásával sem szűnt meg dolgozni. Ma már szinte hihetetlenül széles körű érdeklődésének tanúbizonysága az a jóval több mint 500 publikáció, ami térben, időben és témában rendkívül tág határok között a földtudományok számos területéről megjelentetett. 60