T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

legömbölyített oldalúra. A felszínén némi vörös földfesték nyomokat is észlelni. A tárgyat Vértes László csurungának hatá­rozta meg. Ez a különös nevű tárgy az ausztráliai bennszülöttek hitvilágának egyik titokzatos jelképe. Hal- vagy ovális alakú csiszolt fa lap, rajta rejtelmes áb­rák. Férfiak szertartásain a törzs történe­tét szemlélteti, a jelenben is folyamato­san továbbélő ősök (emberek, élőlények növények vagy állatok, természeti jelen­ségek) jóindulatát biztosítja, s őrzi meg a jövőnek, a közösségnek. Nem igényel túl sok belemagyarázást az a tény sem, hogy a hajdani mésztu­famedencékben élő vadászok a közösség fennmaradását, az élet folyamatosságát köszönték a mamutnak. Prózára lefordít­va: bizonyosan felismerték, hogy a ma­mut, mint vadászzsákmány a túlélés fel­tétele, s mint ilyen, megkülönböztetett tiszteletet érdemel. A mamutfog lemezt e gondolatsor jelképének is felfoghatjuk. Lehet, hogy erőltetett egy jelenkori tárgyat, az abba megtestesülő szellemi tartalmat a Neander-völgyi emberek korá­ra vissza vetíteni. Tény azonban, hogy az ausztráliai bennszülöttek az ismert népek közül az egyik legősibb népcsoport, élet­módjuk, hitviláguk őskőkori hagyomá­nyokat őriz. Az is bizonyos, hagy a tatai mamutfoglemez alkalmatlan volt gyakor­lati feladatok megoldására, s formájában hasonlít a csurungára. így Vértes László interpretációja a lehetséges magyaráza­tok közül nem is a legvalószínütlenebb. A lelőhely korára vonatkozóan a bő­ség zavarával küszködünk. A Porhanyó­bánya és a lelőhely számos pontjáról vett mintákat a világ számos vezető kutatóla­boratóriumában vizsgálták, Kanadától Moszkváig. Az eredmények változatosak, s a Neander-völgyi ember korának csak­nem egészét felölelik. Cinikusan azt is mondhatnánk, hogy ki-ki válassza ki azt a korhatározást, amelyik saját elméletébe a legjobban beleillik. Szerencsére, a lelő­hely az ásatások során nem semmisült meg, mint a szabadtéri lelőhelyek eseté­ben sajnos, többnyire elkerülhetetlen, így új minták gyűjthetők pontosabb vizs­gálatokhoz, s kiegészítve a régészeti és természettudományi eredményekkel, pontosíthatjuk a lelőhely korára vonatko­zó adatokat. így a lelőhely korát, egyez­tetve a hasonló külföldi lelőhelyek idő­rendi helyzetével, 100 ezer év körülire becsülhetjük. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom