T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Tatabánya: A Szelim-barlang l6. kép Szelim-barlang Bánhida fölött, a Gerecse nyugati peremén, a Kőhegy csaknem függőleges falában nyílik, a tengerszint felett 300, a völgytalp (az Által-ér völgye) fölött 134 méterrel. A hegységet alkotó mészkő hajlamos a karsztosodásra. A földtörténet másodkorából (mezozoikum) származó, tömött mészkőben a csapadékvíz fizikai vagy kémiai (vagy mindkét) munkája (azaz a magával sodort törmelékkel vagy kavicscsal, más esetben a savas kémhatással, többször ezek kombinációjával) üregeket vájt ki. Ezek változatos formájúak és nagyságúak. A kisebb üregek voltaképpen egy hosszú időbeni folyamat kezdetén állnak, ezekből is lesz majd nagy barlang, csak ki kell várni. A Gerecsében sok üreg, zsomboly, barlang van. A legis36 mértebb, legnagyobb a Szelim. Jól látható, jól megközelíthető, imponáló, szögletes bejárata a Turul-emlékművel meghatározó tájképi látványosság. Fényes Elek írta 1856-ban: „Az erdőséggel koronázott sziklás hegy alatt nagy szőlő, a határ északi részén déli fekvéssel, melly az alsó-gallai határra is kiterjed. Ezen szőlő-feletti sziklákban, szőlő alatt Tatáról Gallának, s Bicskén át Budára menő országútról is látszik a Szemiluki barlangnak négyszegletes kaput formáló nyilasa, mellyben még most is temérdek embercsontok találtatnak. Szájhagyomány szerint a török háborúk alkalmával sok vidéki lakos, mint a néprege mondja: 7 helység e barlangban keresvén búvóhelyet, midőn a török őket a barlang tetejéni nyilason jövő füstről észrevette volna, ide befúltak, s a barlangnak lefelé menő szűk felső nyilasán a füst nyomait a vidéki öregek ma is mutogatják. " Feltehetőleg részben innen, vagy a még mindig továbbélő néphagyományból merített dr. Pápa Miklós, amikor a barlangkutatást és a természetjárást, a természet megismerését szorgalmazó színvonalas folyóiratban, a Barlangvilágban közölt cikket.