T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

A barlang-romantikáról írt eszmefuttatásában számos helytörténeti érdekességű adat van. 1943-ban ezt írja: „A másik ilyen nevezetes barlang a bánbidai Szelim-lyuk. Ott tátong annak a hegynek az oldalában, amelynek tetején az ezredéves emlékmű, a Turul terjeszti szét büszke érc szárnyait. Múltjáról kétféle verzió is kering a köztudatban. Az egyik szerint a Szelim-lyukba Szolimán (Szelim) seregének közeledtére rejtőzött a vidék lakossága, de - vízkeresés alkalmával -felfedeztetvén, a törökök a nyílást betömték s rájuk gyújtották, úgy hogy mind bennvesztek. Egy másik - kevésbé ismert - verzió szerint egyik vértesi (talán a vitányi) várból a várnagy neje és gyermeke itt menedéket és vizet keresett, de a bennrejtőzött lakók elutasították. A kétségbeesett nő a hegy alatti Labanc-pataknál lappangó tatárokra akadt s bosszúból elárulta a rejtekhelyet, de a tatárok őt is felkoncolták s mivel a barlangba a keskeny Farkaslyukon nem. juthattak be, a hegy tetején nagy lyukat ástak, míg a megbolygatott boltozat lezuhant, maga alá temetve a menekülőket és két helyen kidöntve a barlang oldalfalait. Azt is regélik, hogy itt rejtette el Szelim szultán kincseit s azokat mérges leheletű sárkány őrzi. Tény, hogy a Szelim-lyuk mélyén kutatás alkalmával Kessler Hubert mérges széndioxidra akadt: ez volna talán a sárkány mérges lehelete?" A barlang, ahhoz képest, hogy milyen jól ismert, népszerű hely volt, s mennyire nyilvánvalóan „igazi ősember-barlang", elég késón emelkedett a régészeti lelőhely rangjára. Kutatása 1932-ben kezdődik, amikor a barlangkutatások fáradhatatlan szorgalmazója, Kessler Hubert először nyit egy árkot a barlangban. A barlang a környék földesurának, gróf Esterházy Ferencnek az uradalmához tartozott. Kessler eredményei késztették Gaál Istvánt arra, hogy megkezdje a barlang rendszeres feltárását. 1934-ben a Természettudományos Tanács biztosította az ásatás pénzügyi fedezetét, amely azonban messze kevésnek bizonyult a feladatok nagyságához képest. A munka folytatását csak közös összefogással teremtett anyagi háttér mellett lehetett elképzelni. S ma, amikor ismét egyre nehezednek egy olyan tudomány művelésének feltételei, amelynek nincs gyakorlati haszna, s ezért mind a kutatásban, mind a publikálásban egyre inkább azoknak a segítő támogatására szorul, akik az értékeket nem csak az anyagi gyarapodással mérik, álljon itt azoknak a tiszteletre méltó mecénásoknak a névsora, akik biztosították a munkát a Szelim-barlangban: „A helyzet, s a már elért kézzel fogható eredmények megismertetése révén később sikerült a kultuszkormány, majd 37