T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Neander-völgyi ó'sember korából két lelőhelyen kerültek elő embermaradványok: a Subalyuk és a Remete felső barlangban. Szerencsére ismert lakóhelyeikvadásztanyáik száma ennél jóval több, a megyében megtelepedtek a Jankovich barlangban is, s az Által-ér völgyében Tatán és a Szelim-barlangban. Az ember biológiai fejlődése az utolsó, Würm eljegesedés közepén, 40-50 ezer évvel ezelőtt érte el csúcspontját, megjelent az értelmes ember, a mai ember jégkori elődje, a Homo sapiens fossilis. Az akkor megjelent Homo sapiens biológiai értelemben teljesen azonos velünk, a további fejlődés már csak kulturális-társadalmi-szociális területen haladt tovább. A saját maga által létrehozott, saját maga védelmére szolgáló mesterséges környezet (fegyverek, eszközök, szerszámok, ruha, lakóépítmények) következtében az emberek jól alkalmazkodtak az egy-egy emberöltő alatt szinte észrevehetetlenül apró változásokhoz, s egy-egy jégkori khma-periődus szinte felfoghatatlanul hosszú időtartama alatt a Kárpát-medence teljesen sohasem ürült ki. A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy ha több nem is, de néhány vadászközösség eredményesen túlélte a jégkorszak legszigorúbb időszakaszainak megpróbáltatásait is. Bizonyosra vehető, hogy a jégkorszak végén az őskőkori életmód (az ember közreműködése nélkül megtermett - létrejött növényi és állati javak, ásványi anyagok hasznosítása) kellően hatékony és sikeres volt. Ha egy kicsit játszunk a számokkal s az ismert, vagy/és kikövetkeztetett, vagy/és becsült adatokat összevetjük, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a Kárpát-medence (földrajzi egység ideális körülmények között) nem több, mint 30 ezer (!) gyűjtögető-vadászó életmódot folytató embert tudott eltartani egy adott pillanatban. A Kárpát-medence 300 ezer km -es terület (vízválasztók mentén). Egy-egy vadászközösség ideális létszámát becsülni a néprajzi párhuzamokból lehet: egy 25-30 fős közösség életkor és nemek szerinti megoszlása szükséges és egyben elégséges az élelemszerzés és fennmaradás sikeréhez, az adott terület vadeltartó képességét pedig ökonómiai-ökológiai statisztikák alapján lehet megbecsülni (vagyis: mekkora terület kell annak a vadállománynak az eltartásához, amelyből az emberi közösség megszerzi a fennmaradáshoz szükséges húsmennyiséget és ez a levadászott húsmennyiség még nem hat hátrányosan az állatállomány fennmaradására és szaporodására). A körülmények azonban feltehetően sohasem voltak ideálisak, a Kárpátmedence nem volt mindenhol lakható, tehát ez a 30 ezres lélekszám csak tájékoztató jellegű: a paleolitikum idején 17