T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

nem lehetett sűrűn lakott ez a terület. S ha ennek ismeretében vesszük számba az Által-ér völgyének és Komárom-Esztergom megyének ó'skőkori benépesedettségét, akkor megerősödik bennünk a felismerés: ez a vidék, mint a későbbi történelem során is annyiszor, különösen kedvező életfeltételeket biztosított az embereknek. A Homo sapiens fossilis maradványok igen csekély számban ismeretesek hazánk területéről: az Istállóskői és a Ballá barlangból. A humán evolúció három nagy lépcsőfokának három nagy régészeti egység felel meg: a Homo erectus - előember kultúrája az alsópaleolitikum, a Homo neanderthalis - ősember - kultúrája a középsőpaleolitikum, a Homo sapiens fossilis kultúrája a felsőpaleolitikum. Ezek a nagy régészeti egységek saját időszakukon belül is nagy változatosságban, gazdagságban bontakoznak ki. Miután a jégkorszakból az emberi tevékenységből jórészt csak a régészeti leletek maradtak fenn, ezért az egyes népcsoportokat régészeti kultúrák nevével jelezzük: területileg vagy kronológiailag elkülöníthető, az eszközmegmunkálás módja vagy a kész eszközök formája alapján körülhatárolt leletegyüttesek, azaz kultúrák a legfontosabb régészeti alapkategóriák. Sokkal szegényebb és egyoldalúbb mint a hajdani közösségek élete, de legalább fennmaradt és vizsgálható. Az Által-ér völgyének három őskőkori lelőhelyén, Vértesszőlősön egy kavicsfeldolgozó alsópaleolit ipart tártunk fel (ez a lelőhely egyúttal a kultúra névadója), Tatán ugyancsak kavics-alapanyagon dolgozó középsőpaleolit ipart találtak a régészek (egy németországi lelőhelyről Taubachien-nek is szokták nevezni), a Szelim-barlangban pedig két, egymástól gyökeresen különböző középsőpaleolit népesség vert tanyát: egy közepes méretű kvarckavicsokat feldolgozó népesség, s később egy másik, amelyik fényes, májbarna kőből kétoldali megmunkálással szép, 8-10 cm nagy eszközöket készített. (Ez utóbbi kultúra népességét éppen a megyében lévő Jankovich-barlangról nevezték el.) 18