T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Az időszak: a jégkor A Föld több (4,5) milliárd éves történetében több olyan időszak volt, amikor az éghajlatban tartósan nagy változások következtek be. Ezek az átlaghőmérsékletekhez képest általában lehűlést jelentettek, s ezeket a hosszan tartó klímaingadozásokat összefoglaló névvel jégkorszakoknak nevezzük. A keletkezésük körüli hosszú és termékeny vitában hol egyik, hol másik vélemény látszik előretörni. Annyi bizonyos, hogy az alapvető kiváltó okok az égi/csillagászati viszonyok törvényszerű, ezért kiszámítható, ritmikus változásaiban keresendők. Ezek közül legfontosabb a Föld pályaelemeinek módosulása (forgástengely viszonya a Föld függőlegeshez tengelyéhez képest, a Nap körüli ellipszispálya nyújtottsága vagy közelítése a körhöz, a Föld keringési síkja és egy elméleti vízszintes által bezárt szög váltakozása). Ezek elindítanak egy folyamatot, amelynek csak a végeredményét ismerjük, azt sem teljes gazdagságában. Számos ismert és ismeretlen okból a bonyolult folyamat összetevői közül hol egyik, hol másik érvényesül erősebben (pl. a földfelszíni formák, nagy, klímakiegyenlítő hatású vizektől való távolság, tengerszint feletti magasság, uralkodó 10 széliránynak való kitettség vagy védettség, stb.). Az éghajlat tartós megváltozása azonban olyan változásokat idéz elő az élő és élettelen természetben, amelyek nagy részének tudományosán vizsgálható, máig fennmaradó bizonyítékai vannak. Ezek közül egy a virágpor, vagy pollen. A rendkívül ellenálló, mikroszkopikus kis növényi rész szerencsés körülmények között nagy mennyiségben fennmarad az üledékekben. A talajminták szintjeiből az akkori növénytakarót, a különböző fajok váltakozásának arányából pedig az éghajlatot és annak változásait rekonstruálhatjuk. A virágporok kutatója, Járainé Komlódi Magda így írja le a jégkorszakot (Kukoricaisten gyermekei. Budapest, 1984, 48. o.>. „Tudjuk, hogy az elmúlt hárommillió év alatt Földünk éghajlata többször is (utoljára mintegy 20-30 ezer évvel ezelőtt) jelentősen lehűlt, és sok ezer évig tartó, a mainál jóval hidegebb telek uralkodtak az északi mérsékelt övben. A tengerekből, óceánokból elpárolgott víz hófelhőkké alakult, és a kontinensek felett hatalmas hóförgetegek örvénylettek. A lehullott hó egyre vastagodó paplana saját súlyának iszonyatos nyomása alatt