Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

3. Martos Adatközlők: Tatainé Jóba Erzsébet (Martos), Héder Ferenc és felesége, Varga Mária (Martos), Jóba János és felesége, +Keszeg Mária (Martos-Gyönk-Komárom). A következő beszélgetésen Martoson voltam annál a református néninél, aki 2009-ben lesz 100 éves. Tatai Bözsi néni mosolyogva fogadott, „látja még mindig élek, nem is tudom, hogy miért kaptam én ilyen ajándékot, ilyen hosszú életet." 3 fiú testvére volt még, de sajnos kettő torokgyíkban meghalt. A testvére is itt élt Martoson, de sajnos ő is meghalt. Lányával is sokat beszélgettünk a martosi viseletről, mert benne van a martosi hagyományőrző társaságban. A nénit 1983-ban ismertem meg, mint a legszebben kézimunkázó martosi nénit. Szülei ősei is reformátusok voltak, mivel Martos a régi időben inkább református falu volt. Azóta már más lett. „Emlékszem, mi gyerekek is hogy lestük, amikor egy fiatalember ide Hetényről hozott feleségnek valót. Most már hoznak maguknak persze máshonnan, meg az se fontos, hogy református legyen. Akkor jobban vigyáztak arra, hogy ha lehet, ne nagyon legyenek vegyes házasságok." A templom udvarában levő iskolába járt. A Takács Olga volt a tanítónője, aki mindenféle szép kézimunkára megtanította őket. S aztán már később, amikor felnőttként megint elkezdett varrni, a tanítónő hozta neki a református templom térítőit, hogy „metillisesre" csinálja meg. Azóta is megvan az úrasztalán, meg ahol a pap szokott prédikálni, a feljáró lépcső mentén. Meg sok helyen. 56