Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

4. Komáromszentpéter Adatközlők: Molnár Sándor (Komáromszentpéter-Kalaznó-Komárom), Holecz Károly és párja (Komáromszentpéter-Pári-Komárom), Igar Balázsné Andruskó Irén (Marcelháza-Komáromszentpéter-Nagymányok-Komárom). „Komáromszentpéter a mi időnkben katolikus, református, elég nagy község volt - kezdi Molnár Sándor. Néhány zsidó család is (kereskedők) hozzátartozott a falvak akkori képéhez. Az evangélikusok Magyarországról települtek Szentpéterre. Nekik fönt a Tabánban építettek templomot. Én szerencsés helyzetben voltam, két házzal laktam odébb a plébániától. Mint gyerek bejáratos voltam oda, fát vittem be, vagy mindig tudtam valamiben segíteni. Hamvas András testvére, Endre volt a káplán. Piszkén kovács volt az apjuk. 4 fiú és 4 lány gyermekük volt. A lányok közül csak egy volt férjnél, Lernyei Ágost felesége. Egy meg a plébánián volt házvezetőnő. A lányok Mariska, Ilonka, Hermin, de a fiúk, István és Ödön is elég gyakran jöttek nyaralni, vagy csak vendégségbe. Az András püspök, majd bíboros volt. Öt is láttam nem egyszer, s ő is ismert engem, mint gyereket. Aki akart, mindent megtanulhatott hittanból az iskolában. Én különösen sokat foglalkoztam vele. Az első osztályban kis katekizmusunk volt. 33