Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

tozatai voltak. A középiskolás fiúknak 200 Mária kongregációs csoportjában 2.000, a lányok 300 csoportjában 16.000 tag tevékenykedett. A kongregáció a Mária tiszteletet ápolását állította lelkisége középpontjába. Célja tagjainak az egyház hűségére való nevelése és apostoli tevékenységre történő buzdítása. A másik gútai tanítónő, Bombekné Nagy Irén nyolc gyerekes családból származik. Hét lány és egy fiú. 1932-ben született, s az egész családjáról mesélt. A gyerekek között nem volt nagy korkülönbség, egyszerre jártak iskolába. A lányok a Győr utcai leányiskolába. Majd megépült a hatalmas polgári iskola, s így fiúk és a lányok is odajártak. Csókás Károly volt a plébánosa a falunak, Beltovszki László pedig a káplán, a hitoktató. Az egész család, visszamenőleg is római katolikus vallású. Az természetes volt, hogy templomba járó emberek voltak, legfeljebb az volt más, hogy édesanyjuk a korai első misére, a gyerekek a diákmisére, s az édesapa ment 11-kor a nagymisére. Hideghéti Antal volt a kántortanító, apja a templomi énekkarban is benne volt. Az első hittankönyvük a kis katekizmus volt. Az első három évben magyarnyelvű iskolába jártak, a negyediktől már szlovákba. Ők reggeltől ebéd utánig jártak iskolába. A tanítás megkezdése előtt, s utána is imádkoztak, de csak addig, amíg magyar iskola volt. Kisiskolás korukban. 19