Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

Tachauer Sámuel 1890-ben alapította szikvízgyárát Szőnyben, majd 1920-ban Komáromban, az Országút 61. szám alatti saját házában állította fel 4 töltőgéppel felszerelt modern üzemét, ahol üdítőt is előállított „Komáromi üdítő víz" néven. Halála után fiai, a Tarján Testvérek (József és Mihály) a szikvízgyár mellett ugyanott 1930-tól sör-, 1931-től cukor-és sónagykereskedést is nyitottak. 1935-től új telephelyükön a Kossuth Lajos utca 20. szám alatt jég árusítását kezdték, 1936-tól pedig a Dreher-, a Haggenmacher és a Részvénysörök főraktárát is működtették. Innen látták el a helyi és a környékbeli kereskedők szükségleteit.

138 Iparukat az 1944-ben beszüntették. Tarján Sándor (1888, Szőny - ? Komárom) 1945-ben kapott szikvízkészítő iparengedélyt a Szent Imre utca 12. szám alá. Az engedélyt azzal a megokolással adták ki, hogy Hauk János csak saját vendéglői (Corso, resti) fogyasztásra gyártott szikvizet, Reiner Imre szikvízgyártónak pedig 5 évre elvonták az engedélyét.

139 Szobafestők 140 Csik György (1892, Észak-Komárom - 1958, Dél-Komárom) Észak-Komáromban tanult Braunsteinnél. Önálló iparosként 1916-ban ott is váltott ipart. Az első világháború után átköltözött Dél-Komáromba, az Országút 81. szám alá. Részt vett többek között a római katolikus templom, a zárda, a posta szakmunkáiban. Állandó kapcsolatban volt Fejei Géza és Huszár Károly temetkezési vállalkozókkal, akik részére márványozott koporsókat festett. Petőcz János és Juszt Ágoston asztalosok számára pedig a flóderozásokat (faerezés) végezte. Címfestéssel is foglalkozott. Az ipartestület elöljárósági tagja volt. Ifj. Csik György (1925, Komárom - 2006, Komárom) édesapjánál tanulta a szakmát. Vizsgamunkája egy Gyár utcai szoba kisfestése volt. A vizsgabizottságban Sztratyl Ferenc festő és Pap Győző rendőrkapitány voltak. Ó végezte többek között a Zorg-villa (Koppánymonostor) kifestesét. 1949-ben a Budapesti Gyárépítő Vállalatnál, majd a Timföldgyárnál és a KOMÉP-nál helyezkedett el. Végül a Komáromi Építőipari Szövetkezetből ment nyugdíjba mint részlegvezető és szakoktató. Günsberger József fényképész 1926-ban váltotta ki a szobafestő, cég-és címfestő ipart az Erzsébet tér 9. szám alá. Bazsánt Károly hentes-és mészáros mester cégtábláját is ő festette. Iparának gyakorlását 1937-ben megszüntette. 138 A magyar ipar almanachja, 199; Kom-Eszt. Megye, 907. 139 Polg.Hiv.3326/1945 Komáromi Fióklevéltár 140 A szobafestőkről szóló rész elsősorban Horsa Istvánné: Emlékek és műhelytitkok (a komáromi iparoséletről 1925-1975 között) kéziratának felhasználásával készült. 62