Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

Günsberger Sándor 1935-ben váltotta ki szobafestő ipart az Erzsébet tér 3. számú telephellyel. Iparát 1953-ban államosították. Jády János (1913, Komárom - 2002, Komárom) szobafestő Günsberger József, majd Sztratyl Ferenc festőnél tanulta a szakmát, utóbbinak veje lett. Vizsgamunkája a Városháza dísztermének kifestésé volt: vaj-és fehér színben, stukkódíszekkel együtt. A vizsgabiztosok Hajagos és Tangl Endre voltak. 1935-ben önálló iparos lett, majd bevitték katonának és Kolozsvárra került. 1948-ban tért haza. 1954-től a Sircz-telepen létrehozott KTSZben dolgozott, melynek 1957-től elnöke is volt. Keszi Jenő (1921, Somogyarács) 1923-ban került Komáromba, amikor édesapját idehelyezték. 1935-ben végzett a polgári iskolában, ezután Angyal Kálmán rajztanár tanácsára festőnek tanult. Kecskés István szobafestőnél inaskodott, 1937-ben szabadult fel. Vizsgamunkája az ipartestületi székház kistanácstermének a kifestésé volt. Ezután Günsberger Józsefnél dolgozott. Itt részt vett az elemgyár szakmunkáiban is. 1940-től testvéreivel, Józseffel és Sándorral közös vállalkozásba kezdtek. 1947-ben kapta meg mesterlevelét. A Budapesti Szakipari Vállalatnál helyezkedett el és részt vett a Frigyes laktanya felújítási munkáiban, majd a Timföldgyári lakótelep szakmunkáiban. 1952-ben a Komáromi Építő Szövetkezethez került és innen ment nyugdíjba. Keszi Jenő sablonterve Keszi József sablonterve, 1942 63