Számadó Emese: 40 éves a Komáromi Klapka György Múzeum (Komárom, 2005)

Régi mesterségek bemutatását célzó országos pályázat eredményeként született a „Komáromi szekeres gazdák' című pályamunkája, amellyel első díjat nyert. A tanulmány megjelent az Irodalmi Szemlében, majd az Uj Forrásban is. Később más, többnyire már kibalt mesterségek történetét is megírta az említett folyóiratokban. Ezeket, egyéb foglalkozásokkal kibővítve jelentette meg a Madácb Kiadó 1978-ban „Komáromi mesterségek" címmel, könyv formájában. „... A szó valódi értelmében hézagpótló. Tudományos értékű munka, élvezetesen megírva, nem pedig száraz ismertetés.... " — írta róla a Honismeret. Jelentős tanulmánya jelent meg a Műemlékvédelem című műemlékvédelmi és építészettörténeti szem le 1978/3. számában. A „Komárom erődrendszere" című, jegyzetekkel ellátott és 36 fotóval illusztrált, 30 oldalas írás akkor még egyedüli volt e témában, annál is inkább, mivel a Monostori erőd akkor még szovjet katonai bázis volt. 1979-ben a megyei Honismereti Kiskönyvtár sorozatban jelent meg a „Komárom irodalmi élete ", amelyet a 30 ezer magyar író életét és munkásságát tartalmazó „nagy Szinnyei", illetve a Magyar Életrajzi Lexikon alapján állított össze. A Zrínyi Katonai Kiadó vársorozatában 1984-ben vehettük kézbe a „Komárom, az erődök városa" című 230 oldalas tanulmányát. Az 52 fotón kívül bibliográfiai tájékoztatásra is alkalmas jegyzetapparátus és 60 tételes irodalomjegyzék egészíti ki a szép kivitelű kötetet, melynek már a második kiadása is elfogyott. 1985-ben a Komárom megyei Idegenforgalmi Hivatal gondozásában megjelent „Komárom" című zsebkönyv a lakott terület bármas (Komárom, Koppánmonostor, Szőny) tagozódásán alapul. Térképek és 28 fotó egészíti ki. Kecskés László aktív közéleti ember volt, aki a honismereti munkát alkotó módon fogta össze és irányította városunkban. Elnöke volt a Klapka Alapítvány Kuratóriumának (és ily módon az alapítvány által évente megrendezett ún. „Klapka-vetélkedő" zsűrijének) és a Komáromi Közgyűjteményi Alapítványnak, alapító tagja — az azóta sajnos már elbalt — Városszépítő Egyesületnek. Munkássága elismeréséül 1973-b an emléklapban részesült a „város társadalmi politikai és gazdasági fejlesztése érdekében végzett kiváló munkájáért"; 1992-ben megkapta a Pro Űrbe Komáromdíjat, majd a díszpolgári címet a Duna mindkét partján (1994-ben Dél-Komáromban, 1995-ben Észak-Komáromban); helytörténeti munkája elismeréseképpen 1993-ban a Bél Mátyás-díjat; valamint Komárom-Esztergom Megye Alkotó-díját. Méltán írta róla a Honismeret, bogy „... Komárom város múltjának tudós kutatója, rendszerezője, nyomtatásban hűséges közvetítője... " — volt. Kecskés László bosszan tartó betegség után, 1995. október 25-én bunyt el. Temetésére több százan érkeztek, végső búcsút venni tőle, a Duna mindkét partjáról és az ország ból.A szertartáson a város világi és egybázi vezetői egyaránt búcsúztatták. Halálát követően többen megemlékeztek róla. Egykori munkatársa, Marosi Matild a következőket írta: „Magától értetődő választékos magyarnyelvűséggel, egyszerűséggel és szerénységgel fogalmazta meg szóban és írásban mondatait, lelkesen osztotta meg rendkívüli tudását a látogatókkal, érdeklődőkkel — velünk. ... Mindig szívesen beszélt városairól: erről az újonnan megtaláltról, a kicsiny,