Számadó Emese: 40 éves a Komáromi Klapka György Múzeum (Komárom, 2005)

magyar Komáromról is; de a Duna két partján, két országban fekvő két Komárom az O lelkében, érzéseiben, gondolataiban valójában mindig egy egységet alkotott, elválaszthatatlanok voltak. Emlékére és tiszteletére, születésének 90. évrordulóján az általa létrenozott múzeum rőépületének talán portréjával ellátott emléktáblát avattunk a város és civil szervezetek jóvoltából. A szlovákiai Ogyallán lakó Darázs Rozália szobrászművész alkotása méltán kirejezi Kecskés László emberségét és intellektusát. Táblaavató beszédében Olveczky Gábor, aki a Klapka Alapítvány elnöki tisztjében követte őt, az alábbiakat mondta róla: „Ha rá gondolok, mindig ilyen szavak jutnak eszembe, mint délceg, gerinces, olyan valaki, akinek tartása van. ... Ha magyar emberre gondolok, szintén eszembe kell, hogy jusson, bár nem hordta magán a magyarsághoz tartozás attribútumait, egyáltalán magyarságát nem jelvényként viselte, belülről sugározta kifelé. ízes, jellegzetes komáromi beszéde is — úgy vélem — nemzedékével együtt végképp eltűnik. Életútjának talán az a legnagyobb üzenete, hogy O k omolyan vette Klapka György utolsó napi parancsának szavait, miszerint «szent tartozásaink vannak a haza iránt, mely úgy lehet fennmaradásunkban leli jövője minden vigaszát.» Kecskés László lerótta minden tartozását. Halálának 10. évrordulója egybeesik a múzeum-megnyitás 40 éves jubileumával. Mindkettőre emlékezünk tebát a "Komáromi Klapka György Múzeum 40 éve" című kiállítással. Hiszen egyik sincs a másik nélkül.