Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Válogatás Tóth-Kurucz János irodalmi műveiből

92 - Olyan lurkó lehettem - kezdé, - mint az Imre gyerek, mikor egy őszi napon eljött édesapámhoz a rektor bácsi. Másnap azután rektor Zoltival fölpakoltak bennünket a kocsi derekába a széna és abrak közé; befogták az ő szürkéjüket meg a mi villámunkat, és vittek bennünket Pápára iskolába. Zolti már két éve járt oda, igen sok jót mesélt nekem a diákéletről. Nagyon hamar megbarátkoztam a helyzettel, Zolti mindenre megtanított. Otthon is mindig együtt szedtük a szarkafészkeket, és dézsmáltuk a papék kertjét, itt is hamar megtudtuk, hogy hol, melyik Tapolca melléki kertben van a legjobb szőlő, és olykor ruhástól is megfürödtünk a patakban, mikor a csőszök elül nem értünk rá valami hídra kerülni. Természetesen együtt laktunk, egy idősebb lakótárs gondjaira bízva. De teltek az évek, szünidő iskolai év után, s mikor ötödször pakoltak föl bennünket, édesapám is gimnázium helyett már a tanítóképzőbe íratott be. Zoltán továbbra is járta a gimnáziumot, mivel belőle szülei papot akartak képeztetni, amire pedig egy csepp hivatást sem érzett. Testestől-lelkestől a zenének és költészetnek élt, gyönyörűen hegedült és zongorázott. Valamennyire mindketten megkomolyodtunk, különösen Zoltán, ki valóságos holdvilágleső poéta lett, mert szerelmes is volt. Mikor az angol nénikék sétáltatták a zárda növendékeit, akkor látott meg közöttük egy szép kis babát, s azután csak „Óróla" csengtek a rímek, csak „Óróla" rezgett a húr. Odaértünk már, hogy én harmadéves preparandista, ő pedig már elsőéves teológus lett. A gimnazisták közül már a két felső osztály mehet legációba, a teológusnak pedig mintegy kötelessége; de ő még egyszer sem volt. Én sok hallás és könyveik forgatása folytán tudtam minden alakalmi imájukat, igen sok zsoltárt, az ünnepi evangéliumok alapigéit s némelyik prédikációformulát egészen, de Zoltán egyet sem. A karácsonyi legációt elütötte valami betegséggel, de a húsvéti ünnepeket már nem tudta elkerülni. Fölvették az elekciónál, és két községet kapott, melyek éppen pátriánk irányába estek. A legátusok már hírből ismerik az összes beosztás alá eső eklézsiát, hol milyen tiszteletes van, hogy fogadja a legátust, hogy kritizálja a prédikálót stb.