Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Pannónia szerelmese

37 Pannónia szerelmese Pannónia Európa történelme során számos népnek adott otthont, s itt-tartózkodásuk alatt óvta és táplálta azokat. Ahogy Tóth-Kuruez János írta: „Nagy nemzetközi országút ez, melyen mint a nyüzsge hangyaboly, fel s alá zajlanak a népvándorlás előtti és utáni tarka népcsoportok."'" A 9. és a 10. század fordulóján a történelem nekünk, a magyar nemzetnek ítélte a gyönyörű Kárpát-medencét és benne a volt római provinciát, Pannoniát. A hatvanas évek elején világszenzációnak számított, hogy Magyarországon a Vértes-hegységben megtalálták az ősember európai létezésének egyik ősi emlékét. Sokan ezt természetesnek tekintették, mivel köztudottan a Dunántúl Magyarország azon része, ahol a legrégibb idők óta folyamatosan létezett emberi civilizáció. Egyetlen egy ókori nép, civilizáció ittlétének sincs azonban annyi írásos és tárgyi emléke, mint a rómainak, akik e meghódított területet Pannoniának nevezték cl, s akik több évszádos jelenlétére egy egész föld alá merült világ emlékeztet. Tóth-Kurucz Jánost, mint már az előző fejezetben szóltunk róla, gyermekkorától érdekelték az Izsán fellelhető római kori romok. Az élet megadta neki a lehetőséget, hogy feltárja a leányvári romok titkát. A feltárások alatt fogalmazódott meg benne az a felvetés, miszerint a Duna bal partján létezniük kell paralel erődöknek. Az izsai régészeti ásatások szenzációs eredményeket hoztak, és a siker sarkallta Tóth-Kuruczot a további kutatásokra: most már a dunai limes teljes pannóniai szakaszára terjedt ki a kutatási terület. Meg kell említenünk, hogy nem kizárólag elméleti kutatásokra alapozott, hanem rendszeresen személyesen is megszemlélte a kutatott terepet, Pilismaróton pl. egy teljes hétig tartózkodott, ahol kiterjedt és pontos méréseket folytatott. Természetes, hogy doktori disszertációjának témáját is a pannóniai Duna-limes bal parti emlékeinek szentelte, ebben nagyon logikusan és szisztematikusan próbálta feltevését bizonyítani. Bizonyítási eljárásához a terepvizsgálat eredményeit összevetette az addig megjelent irodalommal és az ide vonatkozó forrásokkal. Időt, fáradságot és pénzt nem sajnálva látogatta az ország könyvtárait, levéltárait, s hogy az adatgyűjtés minél teljesebb legyen, külföldi utazásokat is tett, ahol szintén a római emlékeket kutatta levéltárban, könyvtárban és terepen egyaránt.