Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

25 kínálkozó hely volt, éppen Brigetió és Piizitő (Lepavist?) között. À domb déli tövében rengeteg kő, hatalmas oszlop töredékek, római cserepek pedig egy útmenti állomásra, vagy valamely egykorú mezei lakra engednek következtetni. Fényes ezt környezeténél 4—5 öllel magasabb mesterséges dombnak mondja, de nem igy van. Leány vári ásatásaim alkalmával 1909 őszén személyesen győződtem meg erről. A Vágduna itt északnyugatról délkeleti irányban folyik, parallel kiséri azt a gúta—komáromi országút is. mely Keszegfalva és Bálványszakállason megy keresztül és az utóbbi két hely közötti távolság egy km.-nyi. A tumulus az országúttól délre 500, Keszegfalutól 800, a szakállasi majortól circa 200 méternyire van. Relativ magassága 4 méternyi, majdnem szabályos kört alkot, 45—50 méternyi átmérőjű oldalán árok futott körül. Legközepén egy kőkereszt, két pihenő pad és egy pár bokor, meg fiatal, nem rég ültetett fák foglalnak helyet. A tanya felül egy homokdombhát nyúlik ki belőle, mely később kiszélesedik. Azon épült az egész tanya és valamikor ennek árvízmentes területén helyezkedett el az itt elrerülí, s valószínűleg a török időkben elpusztult község is. Gaál Mihály, a primaciális birtok nagybérlője úri szívességből 2 bérest bocsátott rendelkezésemre, hogy a domb tetején puhatoló árkot vághassak. Vagy négy sírt ástunk. A feketés, homokos humus alig két ásónyomni volt. Alul pedig homok az egész és egy felszínes homokbánya a dombnak a tanya felé eső külső oldalán akkor is használatban volt. A ö—4-ik ásónyomnál már fordultak elő római tetőfedő cserepek, szegélyesek, vagy karimásak. (Ipolyi szerint felálló széliiek) De sajna, mind csak töredék volt és bélyegtelen. Égy méter-másfél méter mélyen korhadt deszka darabok kezdtek előjönni. Ekkor magam mentem le és személyesen folytattam a föld kihányását, s mindjárt tisztában lehettem, hogy itt egy középkori puszta-templom cintermében