Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

26 bolygatjuk a halottak nyugalmát. Csontok, koporsószegek, római cserepek, nein római vakolattörmelék, minden összekeveredve, ez volt az eredmény. Nem volt hát másképpen, minthogy annak idején a vasi, ácsi, vagy brigelioi erdőkből kibányászott köveket és cserepeket hozták ide a templomhoz építőanyagnak, ahol kő egy ökölnyi sem fordul elő. Abban az időben talán téglát sem tudtak égetni (a kőház ma is ritka) ott, hol a korhó, puha fűzfán kívül csak káka, meg nád termett. Ha azt a vonalat vesszük, mely innen átlós irányban az ácsi. vagy vasi Dunapart felől vezet, úgy ott látjuk a Megyercs és Aranyos közötti úttalan vizeres területeket és ezek folytatásául a vízvári mocsarakat. Erre tengelyen, útnélkül bajosan közlekedhettek volna. Akármilyen időben is hozták tehát ide ezeket a köveket, alig történhetett az másképen, mint hajókkal, vizi úton, fel a Vágdunán és valószínű Szőnyről Brígetíóból. Ha szétnézünk bárhol az országban, hol a földnek bárminemű ritka java, a környezettől eltérő termékeny erőforrása van. (Bánya, erdő, malom, víz- és halászati jog stb.) Azt mind lefoglalta a nagybirtok, lett légyen az akár egyházi, akár világi. A Komárom környéki római lelőhelyek is az időben mind ily nagy birtokhoz tartozók voltak, melyhez ha másnak nem volt szabad is nyúlni, ily esetben kegyeletes célra szívesen megengedték, vagy maguk is eszközölték a dolgot, s legvalószínűbb, hogy így vándoroltak a római kövek és cserepek a szakállas! templomhoz. A C. I. L. III. 11028. sz. alatt közöl egy ide másolt cippust, mely Ekelen, magyari Kossá István birtokában volt. s Mommsennek Fröhlich küldte el leírását.