Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

8 Mogentiacum (Mainz 2 légió); Argentoratum (Strassburg), Vindonissa (Basel Augst) és a közbeeső segédcsapatok castellumai. A defensio politikája mondatott ki Raetia Noricurn és Pannoniára, illetőleg a Duna mellékére is. A Danuvius lett itt is a természetes limes. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a római kultúra a Duna balpartjára át ne csapott volna. Épen olyanforma hódítást csinált itt is, mint azelőtt a Dráva és Duna közén. Bizonyos sphaericus övet teremtett az maga körül mindenhol, s így átlengte az a nem is oly barbár quad marcomann területeket is. Hogy a kimondott defensiva dacára később mégis történtek offensiv lépések is, melyek már csak taktikai és gazdasági szempontból is rendszerint a duna-balparti barbár területekre tétettek át, így a kulturális ipari, kereskedelmi s háborús érintkezések a Duna balpartján egy olyan sávot alkottak, melyen a római nyomokat láncolatos összefüggésükben végig vezethetjük, s a jelen értekezés éppen azt is célozza. * * * Ha a Duna által határolt Pannoniának majdnem négyszög alakú területét nézzük, a váci derékszögű Dunahajlat nyugat-keleti és észak-déli arcvonalával szinte önként kinálja az e szempontból célszerűnek látszó kettéosztást. Északról a marcomannok és quadok

1 keletről a sarmata-iasyg népek voltak Pannónia szomszédjai és a rómaiaknak itt eltöltött negyedfélszázados uralma ezen szomszédokkal vívott kisebb-nagyobb küzdelmeknek szakadatlan láncolatából áll. Egy provincia történetét sohasem szabad magában, a többiektől izoláltan tárgyalni, hanem összefüggésben azzal, ami máshol történt, mert a római birodalom egységes volt. Ha valamelyik provinciában valami történt, 1 Eulropius Breviárium ab urbe condita 10. 9. — Ammianus Marcellinus, Rerum gestarum libri 17., 12—29. 6.