Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

9 hatással volt az a többire is. Meg volt ez a viszonosság az egyes provinciák keretein belül is, pl. az északi hatánneníi harcok érintették, vagy mozgásba hozták a limes keleti frontját és viszont. Azért, midőn az északi határon kívül eső római nyomokat veszem sorra, nem tehetem azt anélkül, hogy egyidőben a keletieket ne érintsem az ide-oda kapkodás látszata mellett is. Ha Carmuntum környékével Pannónia supperior észak-nyugati sarkával kezdem a dolgot és haladok nyugatról keletre a Visegrád-váci Dunahajlatig és innen észak-déli irányban lefelé, majd megint a DunaTisza között délen nyugatról keletre, a véletlen úgy hozza magával, hogy a topographikus sorrend ilyenténképpeni vonulata majdnem összeesik az események chronológikus sorrendben történő egymásutánjával is. Carnuntumot már csupán földrajzi helyzete is fontos szerepre praedestinálta. A lelőhelyek és leletek is erősen ntalnak arra, hogy a Duna alkotta a betelepülő ős emberfaj vándorlásának főirányát. Hosszában vándorolt be tényleg Közép-Európa tágas medencéjébe az az ősfaj, mely keletről jővén eszközeit hagyta reánk, mint történelem előtti ittléteiének kétségtelen bizonyítékait. De országútja maradt a Duna mindama historikus népeknek is, melyek a pannonai medencébe berajzottak, vagy abból egy hatalmasabb népáramlat által újból kitolattak. Nagy, nemzetközi országút ez, melyen mint a nyiizsge hangyaboly, fel s alá zajlanak a népvándorlás előtti és utáni tarka népcsoportok. Ezen át hatolt a phőnicai és hellen civilizatió, keletről nyugatra, a római kultúra pedig megfordított irányban nyugatról keletre.

1 Carnuntum volt egyik főállomása annak a hires Borostyánkő-útnak, mely az Adriától kiindulva a Morva, Becsva és Odera, másrészt a Vágvölgyén és Jablunka hágón át az Északi- és Keleti-tenger partjára vezetett. Kereskedelmi jelentőségét mutatja 1 Dr. Ortvay Tivadar. Magyarország régi Vízrajza a XIII. sz.-ig I. 253.