Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

7 provinciává történt szervezésük idejében is sokan beszélték azt.

1 Akárhol nézzük is a rómaiak hódításait, seholsern történt az máról-holnapra, minden idő és térbeli átmenet nélkül, okupáció és annexió rendszerint bizonyos idő múlva követték egymást. Előbb átjárta a római kultúra és szellem hatása a még külső formák szerint szabad, de már clientura számba menő népeket, akik ilyen stádiumban még nem is opponáltak úgy, hiszen még csak keztyűs kézzel szoktatták őket magukhoz s a viszonyuk csak kereskedelmi stb. összeköttetéseken alapult. Amíg így meg nem értek, a rómaiak nem is siettek a bekebelezésükkel, mert a vad. bárdolatlan s kevés kultúrájú néppel csak bajt szereztek volna maguknak. Hogy a politikára való megérés ezidőtől számítva majd kétezer év eltelésével is bizonyos időt tételez fel, láthatjuk a jelenben is pld. a balkáni török stb. népeknél. Alig történt meg a pannon-dalmata háborúk után a kitüntetések elhatározása,' midőn az a rettenetes hír jött a Teutoburgi erdő v. az Alisoikastély felől, hogy 5 légió, 6 cohors és 3 ala, többmint 30 ezer ember a titokban fellázadt germánok által felkoncoltatok.

3 Ez a gyászhír egyszerre megváltoztatta Róma politikáját. Drusus fia, Germanicus próbált ugyan egy büntető expedíciót vezetni Germániába, de nem sok eredménnyel. 16-ban Tiberius visszahívja őt Galliába, visszarendelték az összes csapatokat is és feladják azt a tervet, hogy a Rajnán túl valaha még az Elbáig hatoljanak. Ehelyett hozzáfogtak a rajnai limes megerősítéséhez. A főbb helyek : Castra-Vetera (Xanten 2 légió-val); Novesiurn (Neuss), Colonia Agrippina, v. oppidum Ubiorum (Köln 2 légió) ; 1 Vellcius 110. és köv. „In omnibus autem Pannoni's non disciplinae tantum modo, sed linguae quoque notitia Romanae" . . . 2 Dio 56. 18. 3 Vellerns II. 117—120., — L)io 5fi., 18., 24., — Tac. Ann. I. 61—62.