Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
disznó után szintén egy dénárt tartoztak fizetni, valamint minden szekér után a Dráva révénél további egy dénárt.177 Marhaexportról számol be egy másik, — kétes hitelű — 1240-ből való oklevél, mely szerint a heiligenkreuzi apátság szabadon szállíthatott bort, búzát és marhát Magyarországról Ausztriába.178 Egy másik vámnak, a győrinek179 két fő tétele volt: a kocsirakományé és a marháé. A németek — ha kiléptek az országból — 2 dénárt fizettek marhánként a vámszedőnek felet az ispánnak, viszont ha magyarok vitték ki ugyanezeket az árukat, akkor az ökörért csak fél dénárt fizettek a vámszedőnek, és negyedet az ispánnak.180 Ez a XIII. század közepére datált vámtarifa az időpont szempontjából is fontos forrás, hiszen azt mutatja, hogy kevéssel a tatárjárás után nemcsak a magyaroknak, de még a németeknek is volt lehetősége marhakivitelre. Ez a tény különösen akkor figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy nem sokkal a tatárjárás előtt, 1223-ban nagy marhavész érte el az országot, amely a bizánci császárságból kezdett terjedni, és három év alatt Magyarországon, Németországon és Burgundián át egészen a marseille-i öbölig jutott, jelentős kárt okozva szarvasmarhában, birkában, disznóban, sőt még baromfiban is.181 A tény, hogy mindezek ellenére a korábban is jól adatolható állatexport nem apadt el a járvány és a tatárok pusztítása következtében sem, arra enged következtetni, hogy az állatállomány vonatkozásában már az Árpád-korban is igen jelentős tartalékokkal rendelkezett az ország. Fontos kitérni arra a forrásra is, amely az esztergomi káptalan javára fizetett vámtételeket tartalmazza.182 Az első, legrégibb rész szól az orosz kereskedőkről, mely szerint „az Oroszországból jövő egylovas kereskedő akár Pesten, akár Esztergomban, akár 177 „Nullus autem burgensis tributum et tricesimam soluere teneatur nisi qui uadit in Teutoniam cum suis mercimoniis, de quolibet curru ponderato soluet tres denarios, de singulis vero equis uenalibus duos denarios, a duobus bobus unum denarium, de tribus porcis unum denarium, in portu Drave de quolibet curru unum denarium. ” (DOMANOVSZKY 1979, 53-54.) 178 MOT 1984,11/1076. 179 Eredetije nem maradt fenn, csak két későbbi átirata. A soproni átírás az oklevelet 1260-ból, a bécsi 1255-ből keltezi. A vám alapja a kocsi, a hajó, illetve a felhajtott marha volt. A vámhelynek két exspositurája létezett: Abdán és Füzítőn, melyek közül az abdai azokat a kocsikat és marhákat terhelte, amelyek a várost Csorna felől elkerülték, a füzítői pedig azokat, akik északról érkezve keltek át a Dunán, hogy a győri útvonalon folytassák útjukat. Ez utóbbiak igen kis részt tehettek meg a Győr által fenntartott úton, mert kocsinként csak egy dénárt fizettek, a marha után pedig semmit, holott az abdai vámtétel 2 dénár volt kocsinként és fél dénár marhánként. (DOMANOVSZKY 1979, 68.) 180 „Item si Teutonici boues superius deferant, de quolibet boue duo denarios et Comes vnum denarium de duobus bobus Teutonicorum. Item de bobus Vngarorum superius deferendum vnum denarium de duobus bobus, et de quatuor bobus Comes vnum denarium. ” (DOMANOVSZKY 1979, 69.) 181 PAULER 1899,11/85. 182 1 288. április 18-ról maradt fenn, de a vámszabályzat egésze nem 1288-as eredetű, hanem 3-4 különböző időben keletkezett. Egy régebbinek (valószínűleg III. Béla (1172—1196.) korinak) (DOMANOVSZKY 1979, 70.) a kiegészítései történtek 1255-ben, amihez az 1288-as átírás idején még hozzátoldottak. (SZEMELVÉNYEK 1980,1/148.) 82
