Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

II. fejezet: A tímári munka

másutt száll meg, és hasonlóképpen azok, akik drága prémeket hoznak, fél márkát fizetnek.”183 Az 1255-ös pótláskor kerültek be a mókus és nyúlbőrökre vonatkozó adatok, azaz „továbbá 2000 mókusbőr után hat nehezéket adnak. Hasonlóképpen 1000 nyúlbőr után öt nehezéket fizetnek.”184

A vámtarifa 1284- között keletkezett részben pedig az szerepel, hogy „Hasonlóképpen a nagy ökrök után, ha piacon kívül hajtják őket, vagy szekérben a határvidékre, a vevő minden egyes ökör után két friesachi dénárt ad.”185 Ekkor született az a rendelkezés is, hogy „a mészárosok mindennap, amikor húst mérnek ki, fél frisaticust adnak, azok kivételével, akik marhahúst árulnak, mert ezek a levágott marha bőrének felét adják.”186

A tárgyalt témához tartozik még három cikkely: „Továbbá, minden egyes élő, hízott szarvasmarha után, amelyet nem vágnak le, a vevő adjon egy frisaticust. Hasonlóképpen a sertések után is.”187 „Továbbá, ha valaki száz vásárolt bőrt szállít el Esztergomból kocsin vagy hajón, egy unciát ad; ugyanannyit adnak a kecske- és juhbőr után is.”188 Valamint: „Továbbá, ha a marhabőrt szállító hajók jönnek fel a déli területekről, száz bőr után egy unciát fizetnek.”189

A forrás adatait értékelve érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy szemben a történeti állattan megállapításával, miszerint a nagytestű szarvasmarha kitenyésztése a XIV-XV. századra esik, a vámtarifa 1284-88 között keletkezett részében már említenek „nagy ökröket” {„magnis bobus’), melyeket piacon kívül vagy szekérben hajtanak ki a határvidékre.

A kereskedelmi célból nevelt és tartott állatállomány létét támasztja alá az a passzus, amelyben nem levágásra hizlalt szarvasmarhát és sertést említenek.

Az állatbőrök bőségére utal az, hogy vámoláskor a vámtételt (és nemcsak a szarvasmarha-, hanem juh- és kecskebőr esetében is) 100 db után állapították meg, vagyis az alatt vámot sem kellett fizetni, ha viszont az ennél nagyobb tétel miatt vámolás alá

183 „Mercator autem, de Ruscya ueniens, unius equi, siue in Pest, siue Strigonij, siue alibi descendant, et similiter hij, qui pelles deferunt caras, soluunt dimidiam marcam. "(KNAUZ 1882, 238.)

184 SZEMELVÉNYEK 1980 1/147. „Item de pellibus Squiriononum duorum milium, sex pondera soluuntur. Item de mille leporinis pellibus, quinque pondera soluuntur.” (KNAUZ 1882, 239.)

185 SZEMELVÉNYEK 1980, 1/148. „Item de singulis curribus, transeuntibus cum suis mercimonijs, ad confinium, soluitur iustum tributum; similiter et de magnis bobus, si pellantur extra forum, uel in curru ad confinium, de quolibet boue emptor dat duos frisaticos. ” (KNAUZ 1882, 240.)

186 SZEMELVÉNYEK 1980, 1/147. „Item macellarij singulis diebus carnium, dant dimidium firisaticum; exceptis qui carnes bouinas uendunt, qui dimidium cutem boum, quos occiduut, soluunt. ’’(KNAUZ 1882, 240.)

187 SZEMELVÉNYEK 1980, 1/147. „Item de quolibet boue pascuali uiuo, qui non mactatur, emptor debet unum frisaticum. Similiter de porcis. ” (KNAUZ 1882, 239.)

188 SZEMELVÉNYEK 1980, 1/147. „Item se aliquis centum cutes emptas, siue in curru, seu nauigio, de Strigonio transferat, dat vnciam; tantundem datur de pellibus caprinis et ouinis. ’’(KNAUZ 1882, 240.)

189 SZEMELVÉNYEK 1980, 1/148. „Item si Carine de partibus inferioribus asscendant, continentes cutes boum, de centum cutibus soluitur vncia. ” (KNAUZ 1882, 240.)

83