Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

II. fejezet: A tímári munka

Az 1522. évi budai árszabásban pedig az alábbit tartották fontosnak leszögezni: „Igazságtalan a báránybőröket drága áron adni, mert nincs még egy másik ország, amely olyan gazdag lenne bennük, mint a legnemesebb Magyar Királyság.”126

Oláh Miklós az alábbi jellemzést adja az ország állatállományáról 1535-ben:127 „A legelők terjedelme és kövérsége akkora, hogy sok ezer lovat, marhát, juhot, kecskét és más efféle állatot tarthat el. Szénából akkora tömeg van, hogy kora tavasszal a mezőkön az ott hanyagságból kaszálatlan maradt szénába tüzet szoktak vetni, hogy az új fű kisarjadjon... A lovak kiválóak, gyorsak, tetszetős szépségük figyelemre méltó; azokat tartják közülük jobbaknak, melyeket Erdély, Székelyföld és Oláhország nevel.128 Közülük sokan túltesznek még a török lovakon is, melyek egyrészt a leggyorsabbak, másrészt szépek. Nemkülönben annyi a marhacsorda, kecske- és juhnyáj,129 akkora a bőség mindenféle vadban, hogy nemcsak Magyarország érzi ennek előnyét, de a vele szomszédos tartományok is részesülnek belőle. A marhák egyrészt Itáliának Velence környékére eső teljes területét, másrészt Ausztriát, Morvaországot, Bajorországot, a Sváb hercegséget s Németország népeit egész székében ellátják élelemmel. Többször hallottam az adószedőktől, kiket a köznép harmincadosoknak nevez, hogy egy-egy marhavásár alkalmával, melyet Ausztriában Bécs városának környékén szoktak évente kétszer vagy többször tartani, harminc-, sőt több ezer marha adóját vagy harmincadját

126 „Iniustissimum est pelles agnellinas caro pretio vendere, nullum enim regnum adeo huius modi rerum habundans est, sicut inclitissimum regnum Hungarie. ’’(KEMÉNY 1889, 381.) A forrás Kassa város levéltárában maradt fenn másolatban. Eredetileg minden királyi városnak és a megyéknek szólt. (Idézi: BALOGH 1966, 424., KUBINYI 1973, 103.)

127 „Amplitudo et satietas tanta est pascuorum, ut multa millia equorum, boum, ovium, caprarum et aliorum id genus pecorum alat. Faeni tanta vis, ut campis primo vere ob neglectum in eis non recisum faenum ignis iniici soleat, quo herbae novellae repullulare possint... Equi optimi, celeres, decori et pulchritudine insignes, inter quos meliores aestimantur, quos Transsylvania, Siculia et Valachia educat. Horum multi etiam Turcicis, qui et pernicissimi sunt et pulchri, praestant.

Nec minus tot greges boum, caprarum, ovium tantaque copia ferarum omnis generis, ut non modo Hungária earum sentiat commodum, verum vicinae quoque provinciae harum sint participes. Boves partim omnem illam Italiam, quae est circum Venetos, partim Austriam, Moraviam, Bavariam, Sueviam et populos Germaniae, quam lata est, ad Rhenum usque alunt. Audivi ego pluries a publicanis, quos vulgus trigesimarios vocat, in singulis nundinis boariis, quae circum loca Viennae civitatis Austriae bis quotannis aut pluries celebrari consuevere, sese a boum triginta et amplius millibus vectigalia sive trigesimas regi exegisse. Taceo hic eorum numerum, qui alio per Styriam et Carinthiam itinere anno quolibet in Italiam aguntur, quem non minorem eo esse constat, magna ipsius parte, ut supra dictum est, horum usum habente. Eorum quoque boum numerum, qui in Moraviam quotannis agitur, praetereo. In locis fere singulis Hungáriáé ea est ferarum tam maiorum, quam minorum omnis generis copia, ut, sicuti aves qualescunque, ita feras tam nobilitas, quam plebes aeque passim venentur aucupenturve quisque in suum tum usum tum voluptatem. ” (OLAHUS 1938, 31.)

128 Egyébként Nyáry Albert Estei Hypolit számadásai alapján szintén háromféle magyarországi lófajt sorol fel: a tulajdonképpeni magyart, az erdélyit és a székelyt {sicold). (NYÁRY 1870, 672.)

129 Leírásában kiemeli Székesfehérvár („Nagy borpiacáról és a Somogyból ideszállított marhák vásárairól, de más árucikkek miatt is nevezetes ez a város.”) (OLÁH 1985, 30.) {„Nundinis boariis et vinariis, quae ex Simigio eo advehuntur, aliisque mercimoniis est haec urb celebris.’) (OLAHUS 1938, 10.) és Debrecen („Itt van Debrecen mezőváros, polgárainak gazdagsága, évenként hat vására, marhakereskedelme miatt és egyéb tekintetben is figyelemre méltó.”) (OLÁH 1985, 66.) {„In queis est oppidum Debreczen civium opulentia, sex nundinis annuis, pecorum mercatura et aliis rebus insigne. ’) (OLAHUS 1938, 27.) marhakereskedelmét is.

74