Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

II. fejezet: A tímári munka

Állattartás, állat- és bőrexport a középkori Magyarországon122

A tímármunka feltétele a bőrök ismerete mellett a kellő számú állat, azaz megfelelő mennyiségű és minőségű bőr megléte. Miután a tímáripar az állattartásra épült, ahhoz kapcsolódott, nem árt kitérni legalább néhány részletében erre a mezőgazdasági ágra, hiszen ennek helyzete határozta meg a bőrfeldolgozás lehetőségeit; szabott gátat vagy nyújtott kedvező viszonyokat a bőripar fejlődéséhez.

Nagyszombati Márton123 az alábbiakat írta 1523 körül „Ad regni Hungáriáé proceres, quod in Thuream bella movere negligunt” c. munkájában:124 „Ez a föld sok népet lát el kincseivel, és bőségével számtalan országot táplál. Sok halat szállít az osztrák vidékekre, ezen felül gyapjas birkanyájakat, zsíros ökröket, és hízott borjakat, tehenet, gesztenyét, kölest, kövér szalonnát, hagymát, füstölt sonkát, kakast, vadnyulat, és még annyi mindent, hogy felsorolva őket elmenne a hangom. Hazánk adja a szikár karintiaiak és a göndör morvák ételét, ő adja el disznaját a stájereknek, az ő aranya teszi gazdaggá az olaszokat, és a furfangos lengyeleket. Édes bora minden égtáj felé eljut, nyers bőrét (!) messzi tájakra küldi, ménese pedig ontja a patkóit lábú lovakat.”125

122 A téma viszonylag jól feldolgozott, és csak közvetetten kapcsolódik a bőriparhoz, így itt csak röviden kerül tárgyalásra. A leírtak alátámasztására felhasznált források, adatok szubjektívan kiemeltek, jelentős részük helyett hasonló tartalmú, számos más egyebet is lehetne idézni.

123 Német polgári családból származó bencés szerzetes. (IRODALOM 1964, 207., 264.) A krakkói és bécsi egyetemen tanult, több monostorban is töltött be apáti tisztséget, egyebek közt Tatán 1514-után. (GERÉZDI 1958, 121.)

124 A Bécsben kiadott „Magyarországßuraihoz..!’ disztichonokban írt költemény a humanista szónoki buzdító beszéd költői változata. Arra szólítja fel benne a nemességet, hogy Nándorfehérvár eíeste után fogjanak össze a török ellen. (IRODALOM 1964, 264.)

125 „Haec multas opibus sustentat patria gentes,

Diuitiisque suis plurima regna fouet Partibus Austriacis uasto de gurgite pisces,

Transmittit multos, lanigerasqtte greges.

Atque boues crassos, uaccas, pinguesque iuuencos.

Castaneas, milium, pinguia larda, cepe.

Fumosas pernas, gallos, leporesque fugaces,

Et quae uix longa uoce referre queam.

Haec steriles nutrit camos, crisposque morauos,

Haec porcos Stiris uendere saepe solet.

Haecauro ditat Latios doctosque Polonos.

Destinat & uariis dulcia uina plagis.

Hirsutasque cutes multas transmittit ad oras.

Cornipedes etiam de grege praebet equos”

(APPONYI173. Idézi: SZÉKELY 1961, 319.)

73