Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
készíteni,90 aki pedig nem a célnak megfelelő bőrből varrt lábbelit,91 attól elvették az anyagot, és bírságot is fizetett.92 Megállapítható az is, hogy a középkorban többféle kikészítési módot (timsós, növényi, csávás, illetve magyar) alkalmaztak, és egy mester annak megfelelően dolgozta fel a bőröket, hogy melyik eljáráshoz értett, vagy mely eljárást kedvelt elsősorban, illetve milyen árukat gyártott. Egy-egy bőrkikészítési mód azonban csak bizonyos termékek előállítására volt alkalmas,93 amivel együtt kellett, hogy járjon a különböző állatbőrök tulajdonságainak valamilyen fokú ismerete is. Például az arabok által Spanyolországban meghonosított timsós finombőrt, az ún. kordovánt elsősorban bárány- vagy kecskebőrből lehetett készíteni,94 viszont a magyar eljárással készített szíjakhoz csak nehézbőröket lehetett használni,95 vagy a volgai bolgárok által hozzánk eljuttatott ún. bagaria bőrt9* csak fűzfakéreggel lehetett cserezni (ez tartja vissza a nyírfakátrányt, ami a bőr jellegzetes illatát és fekete színét adja),97 és lehetne még tovább sorolni a különböző bőráruk jellemzőit, hiszen ahány bőrtípus vagy termékcsoport volt, csaknem annyi eljárással lehet számolni. Más borfajtát használtak kesztyűnek vagy erszénynek és mást a szíjfélék készítésére, hiszen a kesztyűbőrnek puhának kellett lennie (igaz ezt kesztyűje válogatta), a szíjféléknek, lószerszámoknak, nyeregszíjaknak pedig nagy szakító szilárdságúaknak. Talán nem meglepő, hogy lehet találkozni olyan esettel is, amikor az azonos alapanyagot feldolgozók, illetve hasonló jellegű iparcikket előállító mesterek egy céhbe tömörültek, mint például a pesti szíjgyártók és nyergesek a XV. sz. első felében,98 vagy ha nem is szerveződtek céhbe, ugyanazok az előírások vonatkoztak rájuk, mint ahogy 90 MOLLAY1959,106. 127. cikkely: „Von derrSolsneiderr rechten. Dÿsolsneidersullen von kainer laÿ ander leder soi aus sneiden, dan von Ochsen vnd ros heüten, wol gewurcht vnd recht aus perayt. Vnd wer darr wider thuet vnd anderr leder zu sollen aus sneid, der verleüst das seih lederr vnd dem Richten dÿ puess. ” 91 Konkrétan báránybőrt (egyévesnél fiatalabb juhbőr), illetve zsírozatlan fekete bőrt említenek. MOLLAY 1959, 107. 128. cikkely: „Von der Schuesten Rechtenn. Dÿ maister schuesten sullen dÿ schuech arbaitten vnd machen aus wolgewürchtem vnd dar zu recht vnd wol aus peraittem lederr. Auch sol kain schuesten tünen von scheffem oder vngesminem leden geswertzt aussetzenn vnd verkauften oden sÿ Verliesen dÿ schuech Vnd dar zu dem Richten dÿ puess. ” Mint már korábban szó volt róla, a juhbőr esetében a receréteg feltűnően laza, és nagyon magas a bőt zsírtartalma, ezért általában gyengébb minőségű. A kép teljességéhez azonban hozzátartozik az is, hogy puha bőrből szintén készültek cipőtalpak, de ilyenkor fapapucsot vagy egyéb védőalkalmatosságot kellett viselni a cipő védelmében. (MELIS 1973, 101.) Ilyen fapapucs látható egyébként Jan van Eycknek az Arnolfini házaspárt ábrázoló 1434-ben készített festményén. 92 MOLLAY 1959, 107., az idézett 127. cikkely. 93 GÁBORJÁN 1962, 113. 94 GÁBORJÁN 1962, 130. 95 GÁBORJÁN 1962, 98. 96 GYÖRFFY 1973, 234. 97 HOLLUB 1948, 106. 98 Az íj-, pajzs-, nyíl-, tegez-, szíj- és nyereggyártók közös céhe 1446-ból ismert. (KUBINYI 1973, 115.) 65
