Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
A felvetésre a válasz az, hogy valószínűleg az említettek nagy részével tisztában lehettek, hiszen a bőrök feldolgozása nem történhetett volna meg tulajdonságaiknak ismerete nélkül, és mivel a feldolgozási módok — mint már szó volt róla — napjainkig nem változtak, a különböző állatok bőrének tapasztalati úton megszerezhető jellemzőivel bírni kellett a korábbi korszakokban is, másképp nem maradtak volna állandóak a módszerek sem. Mindez persze csak akkor tekinthető teljesen igaznak, ha egykorú adatokkal is alá lehet támasztani. A bőrkikészítésre vonatkozó közvetlen források hiányában azonban sajnos közvetettekre vagyunk utalva, ám azok alapján is sok mindenre lehet következtetni. A régészeti leletek révén pl. ismert az, hogy a lábbelik esetében megkülönböztették a talpbőrt, a felsőbőrt, a betétdarabokat és a bélésbőrt,85 valamint volt cipőfűző is.86 A talpbőrök esetében lehet beszélni vastagabb külső talpról és vékonyabb talpbélésről, a felsőrésszel kapcsolatban pedig vastagabb külső bőrről és vékonyabb bélésről.87 A béléseket különben a felsőbőrnél is jóval vékonyabb bőrökből készítették.88 A talpbőr és a felsőbőr megkülönböztetésére írásos adat is van a Budai Jogkönyvben,89 ahol előírták azt, hogy a talpbőröket csak ökör vagy ló bőréből (azaz nehéz bőrökből) lehet fel. (CLARKE 1985, 139.) A foltozóvargák valószínűleg máshol is hasonló módon dolgozhattak. A magyar néprajzkutatók szintén úgy vélekedtek a recens adatok alapján, pl. a veszprémi tobakokkal kapcsolatban, hogy különösen a szegényebb mesterek kikészítethették a limitációkban szereplő hullott állatok többnyire hibás bőreit is. Nyilván azért, mert lényegesen olcsóbbak voltak a többinél. (NAGY 1971, 193.) 85 MELIS 1973, 90-91., 99. MOCSKONY1 1999, 347. 86 MOCSKONYI 1997, 335. 87 MELIS 1973,101. A talpbéléseket a külső, vastag talppal együtt varrták a felsőbőrökhöz. (MOCSKONYI 1997, 343.) 88 MELIS 1973, 101.; MOCSKONYI 1997, 343. A Sopronban talált cipőkhöz felhasznált bőrök általában juhbőrök voltak, de az egybeszabott bocskorcipő valószínűleg kecskebőrből készült. A felsőbőrök vagy kéregbetétek juh, illetve kecskebőrök voltak, egy lábfejet borító felsőrész azonban borjúbőrből volt. (MOCSKONYI 1997, 354.) A Budáról ismertek közül van olyan, amelyiknek talpa marhabőrből, felső része pedig kecskebőrből készült. (NYEKHELYI 2003, 37.) 89 SZŰCS 1955, 78. 64
