Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
I. fejezet: A régészeti feltárás
adat tanúsítja. (49-50. kép)49 A feltételezés hitelességét erősíti az, hogy a meszes tímárén kívül nem sikerült más mesterséget találni, amelyhez ilyen objektum tartozhatna, választ ad a délnyugati gyűrű meszes betöltésére, illetve a mészégető kemence tartós használatával kapcsolatos korábban már tárgyalt bizonytalanságokra. Ahhoz azonban, hogy tudni lehessen a meszes helyét a bőrkikészítés folyamatában, továbbá azt, hogy miért „meszes” a „meszes” és a többi objektum miért, hogyan kapcsolható a bőrgyártáshoz, illetve a meszeshez; át kell tekinteni mindazt, amit a tímárkodásról, valamint a tímártelepekről tudni lehet. Ez annál is indokoltabb, mert a bőriparnak a régész szakma két kisebb terjedelmű cikktől eltekintve50 nemigen szentelt figyelmet. Részben valószínűleg azért nem, mert szinte teljesen hiányzott a hozzá tartozó objektumanyag,51 részben pedig azért nem, mert a bőrtárgyak a régészet számára csak kivételes esetekben, szerencsés körülmények esetén foghatók meg (rendszerint kutakból, várárkokból szoktak cipők vagy azok valamilyen részei előkerülni), ráadásul — mivel a bőr bomlandó, szerves anyag — hosszú távon sem várható, hogy nagy menynyiségű, sokféle bőráru fog majd a kutatás rendelkezésére állni, vagyis ez a tárgytípus nem számított — és nem számít ma sem — „perspektivikus” kutatási témának. Hiányzott tehát mindaz, ami a figyelmet a bőrgyártás „infrastruktúrájára”, a bőrfeldolgozás folyamatára, a „háttér” felé irányította volna.52 így a kézművesség ezen ágának kutatása a régészeten belül még a marginális szintet is alig érte el. A bőr kikészítése iránti érdektelenség azonban egyáltalán nem tekinthető indokoltnak, mert attól, hogy napjainkban a bőrtárgyak a középkori anyagi kultúra ritkán előkerülő darabjai közé tartoznak, a középkorban bőrt és a bőrtárgyakat általánosan használtak. Fontos megjegyezni azt, hogy annak ellenére, hogy a bőrgyártás folyamatának döntő többsége a föld felett zajlik, van a bőr feldolgozásának a régészet számára is megfogható objektumanyaga, valamint számolni kell a bőrkikészítés eszközeivel is. Az objektumok nem kifejezetten látványosak, ráadásul az eszközanyag kisszámú és nem is igen változatos. 49 A fényképek Nagy László gyűjtéséből származnak, és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum bocsátotta rendelkezésemre. Lelt. szám: 3702; 3704. Szívességüket ezúton is köszönöm. 50 MEL1S 1996, 211-239., VÖRÖS 1992, 227-239. 51 A pesti tímárműhely cserzőgödrei mellett Miklós Zsuzsa Vácon talált olyan négyszögletes alakú, deszkával bélelt, szerves anyagban gazdag betöltésű, a XV. sz. második felére — XVI. sz. elejére keltezhető gödröket, melyek cserzőgödröknek tarthatók. (MIKLÓS 1991, 42.) A vélekedés alapjául egy olyan négyzetes, illetve téglalap alakú gödrökből álló, XVI. sz. elejére keltezhető Debrecenben talált gödörcsoport szolgált, melyek közül Sőregi János egyet megásott. Ez szintén deszkával volt bélelve, a gödör sarkaiban 1-1 oszlop állt, melyek függőleges vájatába voltak illesztve a deszkák. A gödrök alját „erősen büzlő, összerothadt trágya fedte.” (MIKLÓS 1991, 42.; SŐREGI 1939-40, 30-33.) 52 Szemben például a vasiparral. Annak eredményeként, hogy az ásatásokon bőséggel került elő változatos vasanyag, kiemelt figyelem irányult nemcsak magukra a tárgyakra, hanem arra a folyamatra is (ércbányászat, vasolvasztás, vaskereskedelem, kovácsműhely), amely a vastárgyak elkészüléséhez elengedhetetlenül szükséges volt. 54
