Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
6. melléklet agancs töredékei azonban a vadászott állatok tetemével is az udvarház anyagába juthattak. Ez a kérdés azonban csak az agancs tövének ismeretében dönthető el. A számos töredék közül többön vannak vágásnyomok (pl. 6. gödör, 0—40 cm, 21. árok gödrei), de mindössze egyetlen teljesen megmunkált agancstárgy került elő. Ez egy kicsiny „véső” alakú tárgy (méretei: 56,0x33,3x22,0 mm), amelyet talán a bőrmegmunkálás finomabb fázisaiban használhattak (pl. a rostok tömörítésére), tekintettel arra, hogy az udvarház északkeleti sarkánál a 10. szelvényből került napvilágra. Ilyesfajta használatra utal a szerszám tompa élén keletkezett finom kopásnyom. Következtetések A régészeti kutatás szerves részeként végzett természettudományos vizsgálatok növelik a régészeti leletek ismerettartalmát, megkönnyítik az egykori környezet rekonstrukcióját és a korabeli kultúrák életmódjának tisztázását. A régészeti állattan az ásatásokon lelt állatmaradványok meghatározásával, elemzésével, természet- és társadalomtudományi értelmezésével foglalkozik. A nagyfokú hulladékfelhalmozás Baj-Öreg Kovács-hegy lelőhelyen megkönynyíti a középkori élet számos vetületének jobb megismerését. Az állatcsontleletekből megismerhetjük a helyi lakosság húsevési szokásait, az életkörülményeiket biztosabbá tevő állattartás legfontosabb háziállatait, valamint a korlátozott mértékű vadászat szerepét. Baj-Öreg-Kovács-hegy udvarházának feltárt szemétgödreiből eddig több mint 150 kg állatcsontot sikerült meghatározni. Ezekből a maradványokból a kutatás jelenlegi szakaszában az alábbiak állapíthatók meg: • A település szélesebb környezete mindenképpen erdős volt, de közelében kisebb legelők, nyílt szántóföldek is lehettek. Eire főleg a nyúlcsontok és talán az őz jelenléte utal. • A legfontosabb húsforrás a szarvasmarha volt (a maradványok mintegy 3/4 része származott ebből a háziállatból), amelyet a gímszarvas követett (kb. 1/8). • A háziállatok közül jelentős volt még a sertés húsának fogyasztása. Ezeket az állatokat legalább részben szabadon tarthatták az erdőben. • A háziállatok közül kormegoszlása alapján a szarvasmarhát mindenképpen többféle módon hasznosították. A sertéscsontok között is viszonylag sok a kifejlett-érett egyed maradványa, ami talán a szabad legeltetéssel/makkoltatással is összefüggésben áll. • A csontok húsminőség szerinti vizsgálata a házi- és vadállatok tetemének eltérő darabolására utal. Elsősorban a kis testű háziállatok elsődleges darabolása történhetett helyben, míg a nagyvadakat valószínűleg már az elejtés helyén lehúsolták, így főleg bőrben maradó csontjaik kerültek a településre. Ez a szarvasmaradványokra különösen jellemző. 341
