Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
6. melléklet • Noha a lóhús fogyasztását lényegében kizárhatjuk, a viszonylagos épségben talált és az állatok lábvégeit képviselő lómaradványok az állatok nyúzásával hozhatók összefüggésbe. • A szarvasmarha- és szarvascsontok között statisztikailag bizonyítottan is magas a lábvégcsontok aránya. Ez a tény, valamint a csontokon található nyúzásnyomok ugyancsak arra utalnak, hogy a baji udvarház környékén jelentős bőrfeldolgozás folyhatott. Ebből a szempontból különösen a szarvasbőr kikészítésére utaló csonttani leletek tűnnek újdonságnak. • A lelőhelyen talált csonteszközök jellegzetes késő középkori típusokat képviselnek. Egy sarlók fogazásához használt egyszerű csontüllőnek vaskori elődei is ismertek, ami a fémszerszám megjelenését és elteijedését tükrözi. Petényi Sándor a lelőhely jellegének és fekvésének ismeretében, valamint egykori környezetének rekonstrukciója alapján két hazai települést említ, amelyek állathasznosítása várhatóan hasonló volt a baji udvarházéhoz (18. ábra). Ezek közül a kisebb leletegyüttes Nagyvázsony-Csepely (XIV-XVI. szd., 412 meghatározott csonttöredék)62 falusi csontanyaga, amelyben az állatmaradványok fajonkénti eloszlása valóban igen hasonlít a Bajon megfigyelthez: a szarvasmarha uralkodó volta mellett nemcsak a sertés, de valamelyest a juh is szerepet játszott a húsfogyasztásban, és jelen volt a szarvas is. A nagyobb minta Sümeg-Sarvaly faluból (XIV-XVI. szd., 1070 meghatározott csonttöredék)63 lelőhelyről statisztikailag megbízhatóbb, de eltér a másik kettőtől: juhcsontot lényegében nem tartalmaz, és a szarvasmaradványok részesedése is lényegesen kisebb. Viszont a sertéscsontok aránya 40% az 55% szarvasmarha mellett. Ez a jelenség nem mond ellent a sarvalyi környezet erdősült voltának, de a vadászat ennek ellenére nem játszhatott komoly szerepet a helyi lakosság húsellátásában. Külön érdekesség a viszonylag távoli, elszigetelt településen a tímárkodásra utaló számos régészeti objektum, illetve az ezeket a megfigyeléseket állattanilag alátámasztó, bőrben maradó terminális csontok jelenléte. Ez az iparág eddig inkább városi lelőhelyekről volt ismert a középkorban, ahol komoly környezetszennyezés forrása lehetett. Angliában a késő középkorban megfigyelhető a bőrmegmunkálás városokon kívüli, „ipari körzetekbe” történő központosítása.64 A hazai (fel)ismert tímártelepek kis száma miatt jelenleg még nem tudhatjuk, a Bajon megfigyelt jelenségek hasonló tendenciát tükröznek-e. 62 Bökönyi 1974, 386. 63 Matolcsi 1982, 234. 64 Albarella 2002, 80, Fig. 20. 342
